Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416
51 becse ? Hány Törvényt szolgáltató Fő ember van ollyan, ki munkás hivatalával egybeköttetett ezer meg ezer viszontagságokkal küszködése, és minden egyenesség útján járása mellett is a’ részrehajló nevezetet elkerülhetné, 's fényes hivatalát a' mások és maga megelégedésével Öröm érzések közt végezhetné? Hát ellehet a' fő polczokon ülő, mások felett hatalmas- kódoknak kerülni a* mások irigységét ? Feltarthatják fényes méltóságjokat a' másoktól szüntelen függésben létei nélkül ? Nem kénytelenek minden lépésükre különösen figyelmezni, hogy a’ sokféle ellen- törekedőknek hálóját elkerülhessék ; holott ők minden nálloknál kisebbekben egyenesen csak ellenségüket nem pedig barát- jókat tekinthetik ? A’ társasági életben semmi élet-nem módúak sintsenek annyi viszontagságoknak kitéve, mint a’fő rangokban lévők. Azért hogy előttük az ala- tsonyabbak mélly tiszteletet 's alázatosságot mutatnak , 's úgy látszik mintha minden kivánságjokat egész készséggel telye- sítik : azok nem egyebek vakító külfény- nél, ’s azon csupán félelemből, vagy pedig tettetésből kijelentett tisztelet adáso*
