Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

49

azoknak sem lehet magokat az e’ féle vélekedések’gyanúi alól felmenteni, kik nagy Jelkűségök szerént, minden viselt dolgaikat egyenesen a’ törvény és igazság útján részre hajlás nélkül szokták vinni; ’s annyira ki vágynak a méltatlan vádokoknak téve, hogy az ő méltán érdemlő beesők növekedése helyett, nem ritkán csak gyalázatok’ tárgyaivá kénytelenek lenni. Csak igen kevés fő hívatalbélieket lehet elő hordani, kiknek magok viseletökkel mások megelégednének, tulajdon éltök folyásáról pedig ezt hogy boldogok voltak, méltán lehetne mondani. A’ világ ítélete szerént ugyan, minthogy az , leginkáb a’ külső színéből szokott minden dolgot becsülni: könyen azt lehetne gondolni hogy ez életben egyedül csak a’ fő polezokon fényes- kedők érezhetik az élet boldogságát; mivel nékiek hatalom, gazdagság, tekintet mind a' markokban lévén , majd csaknem minden kívánságjokat tetszésük szerént bétölthetik. De külömböztessük-meg csak a’ dolog’ külsőjétől a’belsejét, ’s nyomos vizsgálat után természeti valóságában hozzunk ítéletet az egészről: úgy tartom hogy az egész világ megfogja ismérni e' bélivé4