Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

41 tétetnek a'kegyelemből kiesésnek ? Hiszen még az erős talpkőre épített Uralkodó szé­kek is igen gyakran kimozdíttatnak helyük­ből : hát a’ kisebb méltóságok mennyi­vel könnyebben és hamarább változhatnak? Nincs a'nál szentebb igazság, hogy vala­mint a' magos helyen állónak mindég kü­lönös figyelemmel kell állására vigyázni, ne hogy a' fő, szédülésbe jővén, halálos bukásra rántsa maga után a' testet: úgy a' magos polczon ülő fo hivatalbélieknek is , a' midőn annyival több jó tulajdonsá­gok és nemes tehetségek kívántatnak-meg tőiök; szakadatlan nyugtalanságban és szo­ros lekötelezettségben kell viselt dolgaik­ra figyelmek, hogy fényes állapotokban magokat veszteség nélkül megtarthassák. Sok alatsony sorsban született, de jeles tulajdonságoknál fogva nagyra mentt em­berek megvallották már azt: hogy fényes hivatalokra lett jutássok alkalmával száz­szor kevesebbé érezhetők az élet boldogsá­gát , mint kisebb állapotokban; *s vala­mint a’ természetben is igen csak azt le­het tapasztalni, hogy a'menykövek mindég közelébbérik a' magos tornyokat és hegy tetőket, mint az alantan fekvő lapályos

Next

/
Thumbnails
Contents