Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

42

helyeket: úgy az emberi állapotokban is a' mások felett fényeskedők mindég jobban kivagynak téve a' mások’ irigységeinek és ellentürekedéseinek, mint a’ közép úton járó alatsonyabb sorsban lévők.

Egy szóval a'külső fénnyel járó nagy hivatalok és fő rangok olly szerfelett vakítók , és különösen a’ kislelkűeket annyira elszokták ragadni; hogy azokban az emberiség mértékjének pontosan megtartha- tása még a’ legderekabb s jelesebb férfiaknak is, nem kevés munkásságjokba kerül. Mind azon felvilágosodott értelmű és nemes szívű nagyok, kik egy, vagy más fő hivatalt felvállalnak , épen nem boldog- ságjok'feltalálhatása'remén)jéből, ha nem csak azon nemes czélból cselekszik; hogy ember társaik jovának elő mozdításában annyival nagyobb módjok és alkalmatos- ságjok lehessen, és hogy fejedelmüktől a’ vagy köz társaságjoktól, megvetéssel vagy magokat félre' húzással ne vádoltattassa- nak. Mind azon fő rangokat vadászgatók pedig, kik a’ magosságra emelkedésben boldogságot keresnek: többnyire csak nemtelen czélból ’s leginkáb vagy meggazdagodás, vagy mások felett biiszkélkedés te-