Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

40

Jaj don jóllétük' megháboritásával is készet eszközölni. Épen nem gondolják azt mej, hogy az élet boldogságát azokba helyeztetni mellyek csak egy Fejedelem'Protheu- si kegyelmétől, vagy pedig egy Társaság' sokfelé vonszó tagjainak szabad tetszésétől függenek : csupa merő híjába valóság, 's többnyire a' legnagyobb megcsalattatás; mivel mind azok, mellyek csak emberi kegyelemből adattatnak, egyetlen egy kedvetlen eset által is igen könnyen elveszít- hetők. A* nagy hivatalokból kiesésre elég az embernek egy félre lépése, egy szónak vigyázatlanul kieresztése , 's már azonnal romlása' őrvényjében van. A* mi csak a' bizonytalanság' puszta reményjével táplál: természeti lehetetlenség hogy ne csaljon és a' kedvező környűlállások állandóságát fel ne bontsa. E'nek igazságát nem de nem elegendő képen bizonyítja e Etzius Valen- tiniánusnál , Aratus a’ Maczedoníai Fü- löpnél? De az ezer meg ezer régibb példákon kívül nem láthatni e a' mindennapi esetekből , midőn hol egy hol más nagy udvarokban még a' legfényesebb hivatalú 's méltóságú főbb emberek is nem ritkán csupa gyanúságból is czégéres tárgyaivá