Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

31

dó szomját utóljára is egy barátság kezétől nyújtott mérges pohárral kénytelenít- tetett eloltani. — Mennyivel boldogabb és nagyobb hódoltató volt Szókrates, midőn ő a’ gazdagodni kívánóknak mindég azt javasolta bogy kívánságaikban igyekezzenek szűkölködni, 's azt ő maga is holtig követte ! A' nagy birtokok után kapkodók, minél nagyobbra törekednek és minél in- káb kiszélesítik vagy ónjaikat : annyival terhesítik éltöket, 's jövedelmeik számának nevelésivel , kiadásaikat is sokasít- ják , vesződéseiket pedig sokszorozzák. De a' természet' szükségeihez képest kevés vagyonnal megelégedni tudók , midőn csekély jovaiknak rendesen tartásánál fogva minden szükségeiket könnyen telyesíthe- tik: minden esetre közelebb járnak a’ boldogsághoz 's az élet édességét sokkal nagyobb mértékben érezhetik. Amazoknak szívok a' boszszútól soha sem lehet üres , 's még éjjel sem nyughatnak; mivel a’ gond legjobb 's kedvesebb álmokból - is felébreszti, 's elméjeket azon hápkódtatja ; ha valyon egy vagy más jószágjokat nem értté e. valami szerencsétlenség? vagy tisztjei 's szolgái nem lettek e hívtelenekké ?

ti