Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

30

az emberek előtt, sokan az azokhoz jutha- tás végett, éjjelt, nappalt eggyé téve, szakadatlan fáradtsággal és nyugtalansággal rontsolják magokat. Nem ügyelnek a’ra az emberek , hogy óhajtott boldogságjokat semmi erejek és szükségük felett való dolgokban fel nem találhatják; sőt mihelyst a* közép útról kicsaponganak: azonnal nagyobb terheket vonnak magokra, 's a' mások irigységeinek és ellen törekedéseinek is mind inkáb inkáb kitétetve lévén, annyival távolabb esnek kívánt czéljokra juthatássoktól. — A' nagy Pompéjus' birtokai sok mértföldekre kiterjedtek, s Rómában milliókat érő fényes palotákkal bírt: még is Egyiptomban csak egy kis kunyhó' ra sem talált, hol üldöztetése közben magát megvonhatta volna. — Nagy Sándor meg nem elégedvén Atyja' kitsiny birodalmával , boldogságát a' világ' szebb és nagyobb részeinek meghódoltatásában kereste ; ’s a' midőn a' távolabb fekvő tartományokat hatalma alá nem hajhatta : sírásra fakadt, 's vágyódó indulataitól elragadtatva csak terhes gondokkal és bánatokkal epeszté magát; 's óhajtott boldogságának elérhetése helyett, világbírása után vágyó-