Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

27

ön magoktól is sajnálják ; sőt módjokadó- dásánál fogva még a’ mások javainak a- kármelly alávaló úton , módon eltulajdonítása is magoknak élő hitvány leikökhöz tér: még csak legkisebb részben, sem érezhetik az élet boldogságát, mivel minden emberi méltóságokat és dicsőségöket egyedül csak pénzük’ halmában tartván az Istenséghez vezető nemes czélt még csaknem is erányozhatják. Valamint azon vesztegetők sem, kik minden napot éltök határának nézvén, úgy élnek és költenek , mint ha már több nap reájok sem viradna ; midőn az után a’ magok vagy szülőik' szerzeményjeit, kávésoknak, vendégfogadósoknak, ékesség művészeknek és holmi kaczér házi szelídeknek pazérolva kiosztogatták: magok végtire mindenekből kipusztulva, éléit, nyomorult testüknek fáj- dalmival és a' magokra következtetett szükséggel küszködve csak kínlódnak. Vagy azon telhetetlen nagyra vágyók, kik éretlen elméjeket a'Kliniásés Szardanapálusz' kincseinek magokévá tehetősén fárasztván, a' nyereség szomjától ösztönöztetve mindég nagy dolgokba 's többnyire következés megfontolása nélkül vágnak; 's a' re-