Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

28

mélt nagy nyereség helyett a' már birtok- jokban volt vagyonaikat is elvesztvén csak szegénység' czégereivé lesznek. — Csak egyedül az oily pénzel bőven bírok tarthatnak tehát számot a' boldogságra, kik pénzeik mellett a’ legszükségesebb emberi tulajdonságok megszerezhetését veszik fő czélúl, 's tehetségük' kiterjedéséig a' Sczí- pio példája szerént nem csak a' magok > vagy eggyes személlyek’, de még eggy egész társaság' jóllétét is készek előmozdítni.

E' szerént tehát, nem lehet ugyan azt eltagadni hogy a' pénz a' társasági életben szükséges nem volna; de a’ mennyire csak azzal az emberek szerencséjeket vagy szerencsétlenségüket előviszik: egyenesen a'tól függ, a' mint az azzal bánást, okosan a' környűllállásokhoz alkalmaztatni tudják vagy nem tudják. Lehet e azért az Istent vagy a' történetet kárhoztatni , midőn né- mellyek, nem tudván költségeiket jövedelmeikhez szabni, 's pénzeiket fényűzésekre's nyalánkságokra vesztegetik, vagy ollyan dolgokba adják, mellyekből ki nem vehetik, vagy pedig kevélységből magokat a' valóságnál többeknek és nagyobbaknak kívánván láttatni , apródonként