Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

25

ezen tekintetből adá-bé Krátes egy Görög Bölcs minden pénzét a’ pénz váltóhoz, hogy gyermekei az azokba vethető könnyű bi- zodalmoknál fogva el-ne kortsosodjanak : hanem azokra számot se tarthatván , tulajdon értelmök és szorgalmas munkásság- jok által légyenek alkalmatosok az ő él- tök’ feltartására megkívántató szükséges dolgok' bészerzésére. Mert, úgy mond — „ha elég eszesek és ügyesek lesznek : soha sem fognak ők azokra szorulni.u — Mind azon által pénzeinek örökre béadá- sához hozzá kötötte azt; hogy ha történetből megtalálnának bolondulni: azon esetre őket köteles légyen a' pénzváltó illendően tartani. — Pelopidás, eggy a’legderekabb vezérek közűi szinte illy értelemben volt, ’s midőn mások által megszólít- tatott volna ; hogy a’ pénznek olly igen szükséges dolognak gyűjtéséről miért nem gondoskodnék ? Egy Nikomédes nevű nyomorék emberre mutatván, azt mondá ; „a'nak igen is szükséges; mivel nem bíre- legendő tehetségekkel és tulajdonsággokkal, mellyeka'magatartására megkívántainak.^ A' ki tehát örököseinek csak pénzel tolt ládákat hágy; fejőket és szívókét pe-