Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

24

sem juttathatja az embereket olly könnyen eJfajúltságra mint a' pénz' bővsége, kivált ha vele bírói a' tiszta értelem Injával vágynak; mivel az, egészen rúgó gyanánt szolgál a'ra, hogy az emberek kevé- lyek, buja indúlatúak, henye dologtala- nok, pazérlók és ostobák maradjanak; melJyek pedig mind meg annyi kútfejei az emberi szerencsétlenségeknek. Mi lehet e’nél hathatósabb eszköz az illendőség és becsület útjának letaposására ? a' törvények szentségeinek megrontására, és az ártatlanság* elnyomására ? Bizony semmi sem. — Hány ezeren csak pénzökben fel- íúvalkodottságoknál fogva nem felelnek- meg emberi kötelességeiknek ! 's a' miatt magokat többeknek képzelvén a' valóságnál, jussaikon felül hajaznak, és a' tehetetlenebbeken akármelly méltatlanságokat is készek elkövetni! Mennyi nagy pénzű emberek' gyermekei csupán azért maradnak ostoba fejűkké 's pazérló vesztegetőkké , hogy minden emberi beesőket és ér- demöket a' reájok jutandó kincsekbe vetvén ; szívok' és Jelkök' kipallérozása helyett , inkáb csak holmi hiúságokra és fény' űzésekre fordítják figyelmüket! — Épen