Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

23

(alomért is könnyen elárulja. — A* kereskedők és mester emberek, ezer esküvések ’s dicséretek mellett árúlgatják hitvány portékáikat, ’s jeles tehetségnek tartják ha egy vagy más szegénynek szemibe hinthetik a’ sót. — A' földmíves , legjobb állapotában is zúgolódik Királyja és Földes Ura ellen. — A’ katona, nem Haza' szerete- téből: hanem csak nyereség kívánásból hordozza fegyverét. — A' leggazosabb lelkű- koldús is, Istenfélő buzgónak tetteti magát. Egy szóval a’ pénz' szerelmétől annyira meg van az emberiség vakíttatva ; hogy a nak bőven bírhatása és használha- tása nélkül boldogságot még csak nem is képzelhet.

Annyiban ugyan igazságjok is van az embereknek, hogy miolta a' társasági életben a' tulajdonosság béállott: már a' pénz eggy olly szükséges eszközzé lett , mi nélkül az emberek éltök' dolgait rendesen nem is folytathatják. De azért az élet' boldogságát egyedül a'ba helyheztetni épen nem helyes dolog; mivel az, magában sem jó sem rósz, okosan használással ugyan jót; de ellenkező esetben inkább csak ártalmat és veszedelmet ,okoz. Mert talán semmi