Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

22

HARMADIK SZAKASZ.

.4' pénzről.

A’ pénz legnagyobb; bálvány az emberek előtt, e'nek szeretete még gyermek korokban beléjek csepegtetődvén, a* hozzá jut- hatás végett már hét, nyolcz esztendős korokban is részre hajlók tudnak lenni; későbben pedig tűznek, víznek neki menvén becsületüket, emberiségüket 's még éltöket is készek feláldozni; úgy hogy már az emberi kötelességeknek nincs is ollyan ága, mit a' pénz' szeretete meg ne rontott volna, azért még a' vérség’ 's akármeily felebaráti szeretet' köteleit is készek öszve szaggatni. A' Bíró, az előtte folyó pörök- ben nem ritkán hoz ellenkező ítéletet, 's csak az ajándék és nagy jutalom mellé áll. — Sok Fő hívatalbeliek, nem a' Társaság javának előmozdítására : hanem ön hízla- lássokra és gazdagítássoki a fordítják eszö- ket's hatalmokat. — Az orvosok, nagyobb részint csak a' magok zsebjét tapogatják a' mások erén. — Az atyafiak, mihelyst osztályról van a' szó, bár mint csókolták 's ölelték egymást: már kész ellenségekké tudnak lenni. — A' szolga urát kevés ju-