Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

u

szony Abigail okossággal és nemes szívvel díszeskedik.

De ágy látszik, bogy az emberek a' bal vélekedésekből eredt vaktörténetre vagy állapotoknak az Istentől előre lett elvégzésére szorosan ügyelvén nagyobb részint elmellőzik a' dolgaikhoz megkívántaié értelmességet és szorgalmas munkásságot , 's állapotjokat leginkább egyedül csak az Isteni gondviselésre bízzák. — Jól van , az is szükséges ; de a' mellett soha sem kell ám a'ról megfelejtkezni, hogy az embereknek épen azért adatott az okossággal felruházott lélek, hogy éltők' czél- jára futássokban értelmök mellett szakadatlan szorgalommal foglalatoskodván mind a' magok mind a' mások' tapasztalásaiból vett ismereteket hasznokra fordítsák. Hej ! ha az emberek éltöket érdeklő dolgaikban sokkal inkább valóságot, mint külszínt , 's e'nélfogva előbb értelmet hogy sem feleséget keresnének: mennyivel több gyönyörűséget, tisztább örömet és kedvesebb megelégedést érezhetnének éltökben, és mennyivel kevesebben kénteleníttetné- nek a’ mostoha sors vas veszszeinek suj- togatási alatt nyögni!