Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

20

nak sohase engedjék-meg az értelem felett csapongást. Midőn tehát az emberek, bol- dogságjok' talpkövét házasságra lépésüknél fogva megakarják vetni: szoros megfontolás nélkül még csak egy lépést se tegyenek, 's mindenek felett arra törekedjenek bogy épen párjokra találhassanak. Ezt maga a' természet is kötelességükké teszi az embereknek és a' gyermekekben szembetönőleg is tapasztalhatni; hogy kiki a' játékban korára ’s erejére nézve hasonló párját kívánja választani. — A' vén, fiatalban — a’ szép , formátlanban — az alatsony sorsú, nagy rangúban—a' szelíd erkölcsű, kevély erkölcstelenben sohasem találhatja-fel igazi párját; mivel az ellenkező indulat érzések nem szeretetet: hanem mindenkor gyűlölséget szoktak magok után vonni. Nem mondom ugyan hogy ezer között egy két eset elő ne adhatná magát, hol a' nem igazi párok is tűrhető életet folytathatnak; de azt egyedül ott találhatni-fel, hol a' férjfi olly nagy lélekkel bír: mint Szokrates és Márkusz Au- réliusz, kik feleségeikben még a' legszembetűnőbb hibákat is csendes lélekkel eltudták tűrni; vagy pedig ott, hol az asz-