Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

19

san inindeggyik az ő tulajdon választásának elhibázására utalhat, kivevőn vala- melly idegen erőhatalomnak közbejövését, hol a' részre hajló önhaszon keresésnek gonosz lelke, rugó gyanánt szolgált a' nyomorúság' 's egyéb kedvetlenség' következtetésére. Mert nem gondolták azt meg, hogy ha a' kiválasztott párok semmi más szükséges tulajdonságokkal sem díszesked- nek mint a' mellyekkel nemöket minden kivétel nélkül megszokta a' jóltévő természet ajándékozni: tehát a' csupa testi gyönyörűségekre hamar reá unván a' lélek, igen könnyen szeretetlenségre vetemedik, azután szóváltások, későbben kisebb, na' gyobb házicsatázások követvén egymást, utóljára a' szenvedhetetlen gyűlölség is elő áll, és akkor az élet öröme' helyét csak gyötrelem foglalja-el.

Hlyen esetekben azután fűnek, fának panaszolkodnak, szerencsétleneknek kiáltják magokat 's még az Istent is kárhoztatják hogy megverte őket: pedig egyenesen szabad tetszésüktől függött azt tenni vagy nem tenni mire magokat lekötelezték; mivel a' lélek’ okossága épen azért adatott az emberekbe, hogy indulataikéi*