Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

6

senek, ‘s magoknak a' hasznos és káros, a' szép és rút, az igaz és nem igaz a' valóság és képzelet, az, illő és illetlen dolgok közűi mindég az érzéseikkel eggyezőbbe- ket választhassák-ki. Enélfogva a' természetben tehető vizsgálódások 's külömbfé- le próbatételek és azoknak egymáshoz hasonlításai által akármelly előfordulható eseteikben 's viselt dolgaikban is , a’ múltakból csak-nem bizonyosan gyakorolhatják a' jelen valókat, a’ jelenvalókból pedig okos elő intézeteknél fogva hasznos és kedves jövendőket következtethetnek ; ügy hogy kivévén az idő viszontagságainak, és a' természettől rájok mért emberi nyavalyáknak némelly véletlen csapásait: többnyire minden előfordulható kedves vagy kedvetlen állapot jókat egyenesen okosságjokkal vagy oktalanságjokkal járó munkásságaiknak tulajdoníthatják; mégpedig a’szerént, mennyiben polgári kötelességeiknek és jussaiknak értésinéi fogva éltöket helyes vagy helytelen útakon, módokon fojtatják. Midőn t. i. eggyik szelíd nyájas, a' másikdúrva kegyetlen, — eggyik szorgalmas munkás, a’ másik dologtalan korhely, — eggyik mértékletes s szerzőI