Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

92

ezzel, annyival inkább, hogy erköltsösnek nem múlandó bérért kell lennem. Ügy is a’ tisztelet bötsület gazdagság Isak cseles, és nem mivolti ékessége az erköltsnek. Belső böltsel nemes, önszépséggel gazdag, és minden külső fény nélkül jeles az erkölts, mellynek kintsét meg nem rágja a' rozsda, annak országa örök boldogságnak országa (Mát. VI. 19 20.); annak törvénnyé az én kötelességem, és irán- tok való inegsérthetetlen tisztelet az én fő javam. Ott, mikor a' mennyeknek ormójárol ditsöültt szemmel alánézek az életem völgyébe; ott, mikor aJ kárpit leesik, melly az Istennek szent úttyait eltakarta; ott fogom látni, hogy melly szerelmesen gondoskodott felőlem a’ Felséges. Ott álmélkodva kiáltok fel szent Dáviddal: Uram ! mitsoda még is az ember, hogy megemlékezel róla; és az ember fia, hogy olly atyáskodva viseled gondgyát (Zsalt. VIII. 5. CXL1II.

3.) ! Ott a' Jegörvendetesebb hálaadatosságnak érzésével magasztalom az Istent, ki engem itt az ő bölts és kegyes tanátsa szerint vezet. O én Teremtőm, melly igen, melly igen tied vagyok! A' boldogságomnak nagy volta lenyom engem — Istenem ! tellyes lelkembül imádlak. Amen.

12. Katekezis

Felelet né melly kifogásokra.

Elég, untig elég, a’ mi eddig mondva van, nem tsak az isteni léteinek, teremtésnek, és gondviselésnek, megbi- zonyítására; hanem a’ kifogásoknak és ellenvetéseknek megtzáfolására is: mindazonáltal mivel a' balgatag és rövid látású ész, vagy is inkább a' megvesztegetett akarat a' helyett, hogy hálaadatosan megösmerné, hogy az ember a' teremtésnek és gondviselésnek jeles tárgya, az ő vásotságában inkább azt kivánnya, hogy Isten se volna, vagy legalább tsak ollyan volna, a' ki az erköltsi törvénnyel nem gondol, az embert mint oktalan állatot saját kénnyére hadgya, számadásra nem vonnya; azért az Istennek most közönségesen a’ világra, most különösen az emberre ügyelő gondviselését tagadgya, vagy legalább kétségbe hozza, magával esztelenül elhitetvén, hogy ha megszegi az erköltsi törvényeket, mellyeket készakartva nem tud, sem feleletre köteles, sem büntetésre méltó nem lesz; azért nem éppen felesleges lesz azon áll színeket eltörölni, mellyekkel az isteni gond