Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
91 A’ bizodalomnak sokkal magasabb léptsőjére emelkedik erről gondolkodó embernek hite, mintsem hogy a’ kétségbeesésnek ostromai foghassanak rajta. Nyugodtt elmével és nemes büszkeséggel nézi az isteni végzést és a’ rendetlenséget, melly ezen a’ világon uralkodik. Az Istennek meg ve tője a’ királyiszéken, az erköllsnek baráttya vasra verve, az igaz a'J hatalmaskodó igazságtalanságtól elnyomva, az ostobaság Ítélő asztalnál, a’böítsesség hátravetve , az alavalóság bővelkedésben , a’ nagy lelkűség szegénységben ! Ezeket látni keserves hú ‘s fájdalom az érzékeny szívnek; de éppen ezek a' legédesebb reménységnek legerősebb támaszai. Egy arasztnyi életen túl néz, és más világot lát, mellyben igazság lakik. Itt tsak a' teremtésnek pitvara.és készítő oskolája van, mellyben a’ Teremtőnek gondoskodása amannak a' világnak polgárokat nevel. Itt még nem azok, a’ miknek Jenniek kell; tsak neveltetnek azokká, a’ mik ottan lenni fognak. Melly boldog a’ sorsom ! A' törvényhozó Ítélő és jutalmazó Uram egyszersmind az én gondviselőm is ; az én tisztem pedig az ő parantsolattyait tellyesíteni, és e’ jelenvaló életnek habjai között az ő karjától vezettetve boldog örökkévalóságba sietni. Bátrán megyek azért a’ tzélomnak Ösvénnyén, mellyet magam előtt látok. Az én látásom tsak egynéhány lépésre terjed előttem, a’ többi pedig áthatlan köddel el van borítva. Talán némelly darabos helyeket meg kell haladnom; talán több mint egyféle veszedelmek várakoznak rám. De azért nyugodtt elmével megyek elejékbe; mert ha meggj őzhetetlenek volnának, a’ki magamnál is jobban ösmeri az erőmet, nem hívna ki a’ győzedelemre. Az ő parantsolattya bátorít engem ; a' mit meg kell tennem, kell azt megtehetnem. Bizodalmatlansággal nem bötstelení- tem a* bizodalmát, mellyre méitoztat engem a’ Gondviselés. Iliv, a’ ki meghívott, és nem hágy az erőm felett késértetni (T. Kor. X. 13.}. Nem fogyatkozhatok meg, midőn a’ Mindenhatóban való bizodalom gyámolít. Semmi veszedelem sem lehet olly rettenetes, semmi gonosz olly nagy, semmi kiláttat olly komor és zavaros, hogy végtire ki ne derüllyön, és a* Gondviselésnek kezei között javamra ne szolgállyon. El nem kerülhetem , a’ mit az Isten felettem végezett: de sokkal jobbnak is hiszem, mintsem hogy elkerülni kiván- nyam. Ha még olly fáradságos is, de békesség boldogság a’ vége ; ha még olly homályos is , de egykor a’ sötétségből világosság tűnik ki. Ha a’ világi boldogságomnak háza egészen öszveroskad, sem bánom ; véghetetleniíl sokat nyerek
