Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

90 Gondviselését, melly több esztendők alatt keservének oka volt él. Moy. XXXVII-XLVIII.). Ó melly isteni felséges az a1 nyugodalom, mellybe hcly- beztefi a’ lelket a’ mindeneket jóra igazgató Gondviselés­nek tudása. A’ mindennapi tapasztalás bizonyíttya, hogy melly keveset áll magán az emberen az ó szerentséje. Ezer történetek, mellyeket minden emberi böltsesség sem láthat előre , kikelnek az ellen. Úszik az ember az életűek ten­gerén , bizonytalan , hogy hová hajtatik. Minden hab más meg más arányt ád a’ sorsának, Egy véletlen történet sem­mivé teszi több csztendőbéli igyekezetét, balgatagságnak mondgya a’ legokosabb gondolatot, a' legbalgatagabb tettre pedig koszorút tűz. Akár milsoda szándéka legyen az em­bernek, vagy akár mihez fogjon, bizonytalan a’ kimenetel; de még bizonytalanabb, ha jobb - é neki, mikor elsül, vagy mikor nem sül el a’ szándéka. Mi tartoztathattya viszsza a’ kétségbe esésnek örvénnyétöl , mellybe vezetik ezen ko­mor gondolatok, ha a‘> gondviselő Istennek mindenható keze nem tartya, ki az embernek javát igazgatlya. Egy történet füstnek ereszti a’ reménységét, de ez a’ történet attól kül­detik, a' ki jobban tudgya, hogy mi hasznos az embernek, mint az ember maga. Sokkal előbb, mintsem lett volna az ember, ki volt már az. isteni értelemben legkisebb voná­sig legszorgalillatosabb kézzel rajzolva az életének, és min­den környmállásainak eredeti képe. Meghatározta ebben a’ születésének óráját. Száz közül egy állapotot választott ki, mellyet neki legalkalmatosabbnak legjobbnak gondolt, ködömben mást választott volna. Öszveszőtte ebbe, és olly gondosan elintézte minden viszontagságait, mintha ez az egy lett volna minden gondgya. Semmi tsekélység sem volt elfelejtve, semmi kedvező környüláliás sem maradt el, egyéb ha nagyobb boldogságnak gátot vetett volna; semmi kedvetlen környüllállás sem adatott hozzá, egyéb ha nagyobb boldogságnak talpfala lenne. Megengedte ama’ régen elmúlt ellensorsot. Melly komornak, melly iszszonyatosnak tet­szett akkor! és melly áldottak, melly édesek lettek a" kö­vetkezései, mellyek most is ditsőségesen lebegnek a' szemei előtt, és annál fényesebbek lesznek, t mennél mélyebben merülnek a’ távolvaló jövendőbe, melly az örökkévalóságba rejtezik , és ennek örvénnyébe süllyednek ollyan fénnyel, melly az embernek szemefénnyét veszi! Azért legokosabb az életnek minden viszontagságait hálaadó megelégedéssel helybenhagyni, és az isteni Gondviselésnek vezetésén meg­nyugodni.

Next

/
Thumbnails
Contents