Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
77 fáknak, füveknek, palántáknak az ó talajjok, melegek, es- sőjök, nedvességek, a' termésre virágzásra, gyümöltsözésre alkalmatos iidejek. Megvan az állatoknak, a’ mi az élelmekre, lakásokra, védelmekre, szaporodásokra szükséges. Egy nemű alkotmány sem szaporodik, vagy fogyatkozik jobban, mint az egész világnak aránnyá kivánnya. Ila kelleténél kevesebb volna a1 földön a’fű, el nem élhetnének az állatok ; ha fölötte megszaporodnának ezek, el nem tarthatná a* föld. Ha több volna az esső , mint kell, elrohadnának a’ vetések ; ha pedig szer felett nagy volna a’ hideg, vagy meleg, elvesznének az állatok, és egyszersmind az emberek. Azért sem bővebb sem fogyatkozottabb , hanem éppen ollyan arányban van a’ világon minden , a’ miilyenben lennie kell, hogy fennállyon a" világ. Nints is kétség, hogy miolta lett: egygyenlőképpen áll. Ha mi változást is tett a’’ levegőben és a’ földön a' vízözön, mellyröl nem tsak a’ szent írás bizonjságot tesz, hanem a1 pogány nemzetek is az ő régi hagyománnyaik után emlékeznek; de valóságosan az a* nap, hold, tsillagok, föld, levegő, és természet szolgál, és munkálkodik most, mellyet az Isten a’ világnak alkotásakor hozott ki semmiségből a’’ léteire. A’ mi pedig a’ világnak ezen állandóságában tsudálatosabb, nem tsak minden nagyobb ’s kisebb alkotmány, meltyböl a’ világ áll, a’ természetére és tulajdonságaira nézve változó, és múlandó, hanem mind azon szép rend mellett, melly önkinyt szembe tűnik, ollyan zűrzavarba, ellenkezőibe háborúba van keveredve, mintha cgygyik alkotmány a’ másiknak elpusztítására esküdt volna, és az egész világ öszveroskadni akarna. A’ földindulások, a’ jégessők, az égszakadások, a’ vízáradások, a' mennykőütésck, a’ tüzek, a’ forróságok, a’ fagyok mennyi kárt tesznek a’ földön! Nézzük az oktalan állatokat, a’ ragadozó madarakat, az erdei vadakat, a’ vizek halait, hogy tépik, szaggattyák, fallyák egymást! Nézzük az embert, mint kínozza, és öldökli a maga szolgálattyára az egyéb állatokat ! Sőt magok az emberek, mintha meg nem elégednének azzal, hogy őket a’ nyomorúság, éhség, szomjúság, fáradságos munka, szűkölködés , és betegség zaklattya , ezer fortélyt és fegyvert kigondolnak egymásnak öszverontására , irigykednek, agyarkodnak egymásra, búval bajjal epesztik , a’ hadakban pedig, mintha megdühödtek volna, tűzzel, vassal, éhséggel pusztíttyák egymást, és százezercnkint temetik. Ennyi rontó bontó pusztító viszontagságok között, még is mellyik lelkes vagy lelketlen alkotmány veszett ki ? .Halnak ugyan
