Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
185 kinyilatkoztatott törvény nélkül temészetesen megteszik, a’ miket az írott törvény parantsol, tudniillik a* lelkiösmér retnek szava után, és azok ez szerint fognak Ítéltetni. Te-* hát az egygyedül igaznak és üdvözítőnek tartott hiten kivid is üdvözölhetni. — F. Szent Pál ollyan Pogányokrol szóll, a’ kik Kristusnak igaz üdvözítő hitéről semmit sem tudnak, nem is tudhatnak; ezeket kétség kivid a’ szerint fogja ítélni az Isten, a’ mint a’ természetnek törvénnyét kővették vagy megszegték. De a’ kik Kristusnak eggyedid igaz és üdvö/.ítő hitét készakartva nem tudgyák, az előtt a’ szemeiket beteszik, azokról azt mondgya, hogy hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél (Zsid. XI, 6.). Ismét azt mondgya szent Pál (Mom. XIY, 5.): Né- vielt// külömbséget tesz a’ nap és nap között: némelly pedig minden napot megítél. Kiki az ő értelmében bő- velkedgyen. — F. Szent Pál tsak azt akarja mondani, hogy némelly Zsidóból lett, és szorultt Ielkiösméretíí Keresztény még a’ régi Törvényhez való ragaszkodásából bizonyos napokat, úgymint: a’ Szombatot, Husvétot, Pünköstöt, új hold napját ’s a’ t. a’ többinél szentebbnek tartya: más Pogánybol lett, és a’ hitben jobban megtanított Keresztény előtt pedig egygyik nap ollyan mint a’ másik. Minthogy ez a’ dolog középvaló (indifferens), maradgyon kiki a’ maga vélekedésében. De azt ő nem mondgya, hogy, midőn egygyiK egy hitet, másik másikot jobbnak mond, a’ harmadik pedig minden hitet helybenhágy, maradgyon kiki abban a’ hitben, a’ melly neki tetszik: inkább még az angyalt is megátkozza, ha más valamit tanítana, mint ő már tanított (Gal. I, 8, 9.); és minden levelében az áll Tanítók Újítók, Reformátorok ellen buzgólkodik. Megmeg szent Pál azt írja (I Kor. XI, 19.): Szükséges, hogy meghasonlások (eretnekségek) legyeneks hogy a? kik megprobáltattak is, nyilvánvalók legyenek. Szent Pál szavát nem úgy kell érteni, mintha az Istennek akarattyá- bol vagy rendeléséből volnának az Eretnekségek, hogy az igazak dicsőségesebben tünnyenek ki: hanem hogy, m?dön az emberek között gyarlóságból, állhatatlanságbol, újság-’ kívánásból, kevélységből, indulatoskodásbol szakadások támadnak, az Isten ezen roszbol, mellyet ő nem parantsol, azt a* jót hozza ki, hogy a’ tökélletesek, igazak, jók, állhatatosak kitetszenek; mint mikor a’ Korintusiak az Ur asztalának helye, üdeje, módgya iránt meghasonlot- tak, és a1 gazdagok bőven vettek mindenből, akkor a* szegényeknek békességes tűrése ditscretesen kimutatta ma
