Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
179 nah tanító Mesterünknek méltán nevezzük (Luk. I, 31. Ján. XIII, 13.). 4. Kt fogant at ék szent Leiektől, szülétek Szűz Mariától. Hogy pedig a’ megváltásnak munkáját megeszkö- /ölhesse a’ Fiú isten, ki isteni természetére nézve az Atyával és szent Lélekkel öröktölfogva azonegy természetű, tökélíetességű, ditsőségű, és felsegít Isten, megtestesült, avagy felvette az emberi természetet, és testbe öltözött, isteni személységében isteni és emberi természetet öszvckapísolt. Embernek kellett lenni a'Megváltónak, hogy meghalhasson, Istennek pedig, hogy a’ halála véghetetien érdemű legyen. Mint ember Mariának tisztaságos szűz- méhében szent Léleknek ereje által fogantatott, Bethlehem- ben született , Nazarethben nevekedett, és az emberek között szolgai formában, aíatsony és szegény állapotben élt járt kelt (Filip. II, 6—8. Tit. II, 11—14.). Harmintz esztendős korában az ő nyilvánvaló tanítói hivatallyát elkezdette, a’ mellybe mennyei szózattal, és a’ szent Léleknek leszállásával jelesen beiktattatott, mikor Jordánban megke- resztelkedett *, számtalan tsudaiéleleivel és a'' színének di- tsőséges változásával abban megerősíttetett, Messiásnak, Isten fiának megbizonyíttatott (Mát. III, 13—17. XVII, 1—9. Luk. III, 2i—23. Ján. I, ’s a’ t.). Neki tehát mint Istennek attya volt a’ menny béli Atya Isten, de annya nem volt: mint emberek pedig annya volt a1'szűz Maria, és attya nem volt, Jósef tsak nevelő attya lévén. 5. Kinzaték Pontius Pilátusnak alatta; megfeszít- teték, meghala, ét eltemettetek. Mikor a’tanítását már annyira elvégezte, a'mennyire képesek voltak az emberek annak elfogadására, hogy mégadgya a’ bűneinkért a’ lelkünk sartzát, és az ó Testamentomi áldozatoknak példá- zattyait, megmeg a5 Prófétáknak jövendöléseit belellye- síítse, Nagy Pénteken a Zsidók Ilusvéttyának első estén, mellyen ők ama" nevezetes húsvéti bárányt ették , melly őket Egyiptomból való tsudálatos megszabadulásokra emlékezette, ez az Istennek báránnyá Pontius Pilátusnak tisz- tartósága alatt a’ keresztnek oltárán feláldoztatott, meghalt, még az nap eltemettetett. Mivel pedig a'szenvedő emberségével istensége volt öszvekapsolva, ebből lett az ő felál- doztatása véghetetien érdemű, az egész világnak válságára, annyi bűnöknek eítörölésére, annyi kegyelmeknek megnyerésére elegendő. 6. Szállá alá poklokra, harmad napon halottaiból feltántada. Az alatt, mig a’ Zsidók az ő Husvéttyokat 12*
