Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

180

vagy Nagyszombattyokat öllöttéfc, Kristusnak teste a’ sírban nyugodott, a* lelke pedig alászállott azon helyre, mel- lyet deák szóval Limbusnak, magyarul pokol tornatzának nevezünk, a’ hol az ó testamentomi Szenteknek lelkei minden szenvedés nélkül a’ kiszabadulásnak boldog reménysége alatt tartattak; minthogy Kristusnak halála előtt nem nyilatkoztatott még meg a' Szenteknek úttya (Zsid. TX, 8. X, 19, 20. Sirak XXIV, 45. Mák. IX, 11.). Harmad vagy Vasárnap pedig mint a' halálról, bűnről, és pokolrol győzedelmes vitéz Önerejéből testestől lelkestől ditsősége- sen feltámadt, és a’ megváltásnak munkáját ezen jeles tsu- datettével megpetsételte.

7. Felméne mennyekbe y űl a' mindenható Atya Istennek jobbja felöl. Feltámadása után még negyven napig a1 Tanitvánnyaival társalkodóit; magyarázta nekik az írásokat, mellyek felőle szóllottak ; tökélletesítettc az ő tudo- mánnyokat, és nekik az Anyaszentegyháznak terjesztőében talpfalul szolgálandó rendeléseket adott. Negyvenedik napon pedig az Olajfák hegyére vezetvén a’ Tanitván- nyait, ott az ő iáitokra testestől lelkestől mennyekbe ment, a’ hol mint a’ mi lelkűnknek királlyá, az Anyaszentegy- háznak feje és Főpapja isteni hatalommal uralkodik, és az Anyaszentegyházat mint az Atyától örökségül vett lelki országot kormányozza szint’ úgy mint régenten, mikor a’ frigynek szekerénnye felett felhő oszlopban megjelent ai. Úr, és onnan mint királyiszékből parantsolatokat adott Moysesnek és Aaronr.ak mint fő ministereknek , és a’ Zsidókon országolt (II Moy. XXXIII, 9, 10. XXXIV, 5. III Moy. XVI, 2. IV Moy. IX, 15—23; X, 11, 12, 34. XII, 5,

10. XVI, 19.). A’ miért a’ szent írás az Istent királynak, a’ frigynek szekrénnyé! az ő királyiszékének vagy sámo- lyának, Moysest és Áaront szolgáinak, a’ Zsidó nemzetet az ő népének nevezi (V Moy. XXXIII, 5. I Kir. VIII, 7. IKron. XXVIII, 2. Zsolt. XCIII. 1—4. XCVIII, 1—6. Isa. LI, 4.). Midőn tehát Kristust a’ frigynek szekrénnyétöl költsönözött mondással az Atyának jobbjára helyhezteti, az Atyával egygyenlő isteni hatalmat tulajdonít neki (II Kir.

VII. Zsolt. II. LXXXVIII. C1X Mát. XXVIII, 18. Mark. XVI, 19. Luk. I, 32, 33. I Kor. XV, 24, 25.).

8. Onnan leszen eljövendő ítélni az eleveneket és holtakat. Minthogy az Atya az embereknek megítélését Kristusra bízta, eljön ő még egyszer a’ világ végezetén megítélni az embereket; és akkor megbizonyíttya a’ részre- hajlani nem tudó igazságát; megadgya a5 jóknak illendő