Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
a’ szent Leiektől igazgattatnak (I Kor. VII, 40.), attól tartottak volna, hogy illyen korlát nélkül a'hitnek előadásában egymástól elütnek (Tartsd Öszve Egyh. Értek. 1822 észt. 4. Köt. 81—83 lap.). Hihetőképpen úgy támadt, hogy az egyházi Tanítók, és talán az Apostolok magok a tanításnak és tanulásnak könnyebbségére ügyelvén, valamint az egyházi írók is az Apostoloknak tanításáról írván, kiki a’ maga szavaival önmagoktól alkották Öszve; a’mint pedig egygyik Ekklesiá- ban egy illyen Hitvallás divatba jött, azután a’ következett Tanítóktól is megtartatott. Innen van az Apostoli Hitvallás több formáinak, a’szavakban, ágazatokban, és ezeknek rendében egymástól való külömbözése, melljek közül mindazonáltal a’ többiek elhagyattak, és a' Romai Ekklesiáé, mellyel most is élünk, tartatott meg. Azonban minden külömbözés mellett mivolt szerint még is meg- egygyezhettek, meg is egygyeztek; mert a’ világnak minden részén azonegy hitet prédikáltak az Apostolok, meJJy- nek főbb ágazattyai ezek: 1. Hiszek egy Istenben. Az Isten tsak egy a’ természetben és nem több, kiben élnek, mozognak, és vannak mindenek (Ap. Tsel. XVII, 24 — 28. Rom. XI, 3G.): hanem Jesus Kristusnak tanítása szerint három a’ személyben: Atya; ki önmagától öröktől fogva van; Fiú, ki az Atyától öröktől fogva születik; és szent Léleks ki az Atyától, és a' Fiútol öröktől fogva származik ; azért mond- gyuk: mindenható Atyában — és: az 6 egy Fiában — és a szent Lélekben. 2. Mindenható Atyában, mennynek és földnek teremt 6- jébeti. A’ három személyek közül különösen az Atyának tu- lajdoníttya a’ keresztény Hit a’teremtést és gondviselést. 3. Es a5 Jesus Kristusban, ó egy Fiában, mi Líránkban. A’ második személynek, az Isten Fiának pedig tulajdoníttya a’ megváltást, mellyel ó minket már az Anyánk- méhében megvesztegetett, annál inkább azután saját bűneinkkel megterheltt embereket, azoknak sullyát magára vévén, azoktól, es azokért érdemlett örökkévaló büntetésektől megszabadított, az Isten kegyelmébe, a’ mennyországhoz való jusunkba viszszaállílott, és Isten fiaivá tett; tanításával pedig a’ legszentebb életre, az üdvösségnek legbizonyosabb úttyára oktatott; és mind ezekért őtet a’ köszöntő angyalnak meghagyása szerint is Jesustiak, azaz üdvözítőnek vagy szabadítónak, megmeg Kristusnak azaz megkenetettnek, vagy lelkünk királlyának, végűre UrunkV/ hogy 178
