Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
72 nak törvénnyét, mei ly et tsak a' műveletekben látunk, az okát pedig nem is sajdíthattyuk ? ki arányoztatta öszve a1 tömény sokaságii részeknek, mellyekböl a’ világ Öszve van szerkezteivé, ereit olly szorosan, hogy noha minduntalan ezerféleképpen változnak, még is a1 világ maga, és annak rendgye áll? Megfelel ezekre magának a1 nyomozó ész, melly tudgya, hogy a'' mivelőok és mivelet között arányosságnak kell lenni; és felkiált: „ü mindeneknek Attya, a’ „világnak tsuda alkotmánnyá nem a" vak történetnek mun- „kája (Asak esztelen mondhatná is ezt), hanem a’ te bölcsességednek és hatalmadnak követhetetlen remekmunká- „ja. Mondottad a' semminek: tünny el! a’ teremtmény- „nek: légy! a’ lelketlen tőkének: érezz! a’ világtestek- „nek: függjetek! És minden lett, élt, állott, tselekedett 5,úgy, a’ mint parantsolva volt, és kiáltott: Yan Isten !u De minek keresse az ember magán kívül az alkotót, kire magában igen könnyen találhat? tsak gondollya : Mind testem, mind lelkem tsuda erőkkel és tulajdonságokkal gazdag. A’ testem legmesterségesebb dolgokra képes ; a' lelkem gondolkodik, Ítél, következtet, talál, emlékezik, képzel, magáról, és külső dolgokról tud. Mind a’ két mivolti részem olly szorosan öszve van kötve, hogy a' melly szempillantatban paranísol valamit a’ lélek, azonnal megteszi azt a’ test; a' lélekállapottyának változása kitetszik a’ testen, a’ testnek viszontagságait is érzi a’ lélek a’ nélkül, hogy tudgyam, mikint? minden szempillantat- ban élek mind a’ kettőnek ereivel és tehetségeivel, és meg nem foghatom, hogy mik azok, és mitsoda rúgótoll- tol hajtatnak. Ki hinné, hogy egy való, mellynek hatalma illy határtalan, azt sem ösmeri, a’ min így uralkodik í Azonban elég, ha tudom, hogy az Isten az egész teremtésnek alkotója, a' lelkeknek attya, Ön ereivel munkálkodó, véghetetlen tökélletességű valóság , minden jónak ösz- vessége így alkotott engem ; ’s így legkegyesebb Aty áin lett, ki noha sokkal felségesebb, mint sem hogy' megfoghassuk, még is édes elragadtatásomban felkiáltok szent Dáviddal: Uram, mi Urunk; melly tsudálatos a' te tiered az egész földön! Mert felmagasztalt at ott a te di- tsöséged az égen túl. A’ gyermekeknek, és tsetsemős kisdedeknek széféiből tetted sikeresnek ellenségeid miatt 'ama' dicséretedet, hogy o' párt iit öt, és boszszúforraiét megrontod. Ha az újjaidnak miveit az egeket tekintem , «’ tóled alkotott sok tsillagot és holdat, mi az ember, hogy róla megemlékezel; az embernek fia, hogy gondgyát vi
