Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
73 seled ? Kevéssel tetted ótet kisebbnek angyalidnál, ditsóséggel és tisztelettel koronáztad meg ötét. Kezeidnek munkáin uralkodónak rendelted, 's lábai alá vetettél mindent : a’ nyáj okát, és a barmokat mind, «’ mezőnek vadgyaival egygyiitt; az égi madarakat, és a tengernek halait, melly ek a5 víznek ösvénnyein úszdogálnak. Uram mi Urunk, me Ily tsudálatos a' te neved az egész földön (Zsolt. VIII.)! A’ mi a’ törvényhozást és jutalmazást illeti, kiki Önmagán tapasztallya, hogy a" mint az esze nyílik és derül, azon szerint hová tovább ösmeri, hogy bizonyos viszonyokban áll az Istennel, önmagával, embertársaival, és a’ többi világgal, mellyekböl némelly regulák önkény származnak, és az embert arra kötelezik, hogy magát azok szerint alkalmaztassa; tegyen, vagy abbanhadgyon valamit még akkor is, mikor ez nehezen esik, öníagadást vagy áldozatot kíván, semmi hasznot, inkább bajt, gyüiöiscget, üldözést, halált hoz. P. o. imádd az Istent; tiszteld a’Szülőidet; szeresd az embertársaidat; háláid meg a'jótéteményeket; igazat szólly; ne lopj; senkit se károsíts ; ne gyalázz ; magad javát másoknak kárával és igazságtalanul ne keresd ; hazádat ne áruld el; 's a’ t. Oily világos és bizonyos-regulák ezek, hogy még a* leggyarlóbb ész is elfajulttnak nézné, a’ ki ezeknek ellenkezőit merné vitatni; a’ ki pedig azokat megtartya, belsőképpen magának bizonyos bö- tsöt tulajdonít, mellyet érdemnek szoktunk mondani, belső örömöt és vigasztalást érez: valamint ellenben a’ki azokat megszegi, önméltátlanságát érzi, maga előtt szégyennel bánattal megtelik, magának szemrehányásokat tesz. Ezek a’ regulák erköltsi törvényeknek neveztetnek. Érti tovább a' józan ész, hogy ő maga sem ama’ viszonyokat, sem azokból keletkező regulákat nem költötte, hanem mint jelenvalókat tsak észreveszi, és megösmeri; nem is áll rajta, hogy azokat megváltoztassa, megszüntesse, eltöröl- lye. Kell tehát egy fellebbrendű valóságnak lenni, melly ama viszonyokat, és eme regulákat vagy erköltsi törvényeket megállapította. Tovább éppen azért, hogy az erköltsi törvények al- kutlanul (absolute) azaz akkor is köteleznek, mikor azoknak tellyesítése nehezen esik, öntagadást vagy áldozatot kíván, semmi hasznot, inkább bajt, gyülölséget, üldözést, halált hoz, ezen tekintetben az ész nem mindenkor egy- gyez meg az érzeményességgel, melly minduntalan tsak a’ szép, kellemetes, jó, hasznos, boldog után vágyakodik,
