Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
166 vés, és az embernek üdvösségcs lesz a’ hit? akkor is él- Jyen az ember akármelly hitben? A' Pogány oknak mots- kosságai, mellyekben helyheztették a’ Yenusnak és Ado- nisnak tiszteletét; a" titkok, mellyeknek rajzolattyát a’ régi Védíróknál (Apologi) olvassuk; az Afrika, Gallia, Mexicobélieknek emberáldozattyai nem voltak-é valóságos isteni megbántások, és kárhozatra vezető tselekedetek-? A’ Zsidó átkozza Kristust. A’ Török Profésának tiszteli. A’ Socinianus nagy embernek, és Isten kedvesének nézi. A’ Deista eszelősnek hitegetőnek tartya. Az Eretnek nem a’ tőle kijeleltt országúttyán, hanem attól elszakadtt bolygó ösvényeken, meghasonlásokban, ellenkezetekben keresi az általa szerzett üdvösséget. A’ Katolikus egy úton marad, mellynek kezdete Kristus, és mind a’ két oldalról gátokat vet, hogy sem balra sem jobbra ne hajollyon , hanem az Apostoloknak tanítása szerint Kristusnak hidgyen, őtet imádgya, neki engedelmeskedgyen. Valljon mind hideg vérrel nézi, és örök üdvösséggel megjutalmazza az Isten a’Zsidónak átkozodását, a" Töröknek tsekély tiszte, letét, a’ Socinianusnak hidegségét, a’Deistának megvetését, az Eretneknek indulatoskodását, és a’Katolikusnak maga megalázását? Gondolkodgyon erről, a1 kinek esze van, és hozzon Ítéletet, e) Ha az ember minden hitben élhet és üdvözölhet, akkor az Eretnekség, Hitetlenség, Babonaság, Bálványozás híjában való és üres szavak. Mi jót tett akkor annyi fáradsággal térítő Kristus és Apostolok? annyi üdpig szenvedő Mártírok? Mi okosat az döbbeni kedvező hitekről Religiójokrol lemondó és üldözött Kereszténységre térít Zsidók Pogányok ? f) Botsületes erköltsös ember a’ lelkiösméretének szava, az Istennek és az Elöljáróságnak parantsolattyai szerint él, a’ felebarát- tyának jusát meg nem sérti, az önhasznát másnak rövidségével nem keresi: jó lelkiösmerettel pedig tsak az tartya az ő hitét Religióját helyesnek és üdvösségesnek, aJ ki annak igazságáról nem kételkedik, és még akkor is iga- zabbnak talállya, mikor azt más hitekkel Religiokkal ösz- Vetartya. Ilijén hölsiiletes emberség és jó lelkiösmeret pedig olljan emberben nints, nem is lehet, a1 ki a’ hitével nem gondol. Mert a’ ki a’ hitével nem gondol, az az Istennel, és a’ polgártársaival sem gondol, hanem tsak Önkénnyét követi, Önhasznát keresi, bár mellj' igazságtalanul. Az illyen ember ellenző nélkül ide ’s tova ragadta- tik a’bűnökön az indulatoktól, mint a’fáról elesett aszszú a széltől; és mi jót várhat tőle a’ haza, a’ polgár
