Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
71 dik észt.), megvetették a” Nicaeabeli Atyáknak a' képímá- dásrol való végzését. Azonban nem oliyan értelemben vetették meg, mintha éppen nem volna szabad tisztelni a’ képeket, hanem mivel azt gondolták, szorosabb értelemben vévén az imádás szót, hogy a’ Nicaeabéliek oliyan imá- dást parantsollak a1 képek iránt, millycnt teszünk a’szent Háromságnak. Erre a* gondolatra pedig úgy jutottak, hogy a* iNicaeabéli Zsinatnak végzéseit görögből hibásan fordította deákra Constantinus Constantiai Püspök így: „Suscipiens „et honorarie amplectens sanctas et venerabiles imagines „secundum servitium adorationis, quod consubstantiali: et „vivificae Trinitati emitto;“ holott így kellett volna tenni: „Suscipiens et honorarie amplectens sanctas et venerabiles „imagines; et adorationem, quae fit secundum iatriam, „soli supersubstantiali et vivificae Trinitati emitto.“ 7. Az Istennek és a1 szent Háromságnak ábrázolására nézve tudni kell, hogy az sokáig szokatlan volt a1 Keresztények között; mert a’ láthatatlan és Inég is megmérhetetlen lelki valóságról, miilyen az Isten, igazán lehet Prófétának szavaival kérdeni: Kihez tettétek hasonlóvá az Istent? avagy mit soda képet állittok neki (Isa. XL, 18.)? Szinte VlIIdik században Ildik Gergely Pápa Isaurus Leo Tsászárnak , ki legelőször indított hadat a’ szent képek ellen, azt írta, hogy a’ képtisztelők ,,a’ mi Urunknak Jesus „Kristusnak Attyát szem elejébe nem tüntetik.“ Damaski szent János is (de fide orthod. L. IV, c. 56. Orat. II. do Irnag. §. 5.) „legnagyobb balgatagságnak, és istentelenség- „nek mondgya az Istent ábrázolni — embereknek általunk „készített képeit Istennek tartani, és mint Isteneknek is- „teni tiszteletet adui.“ Azért voltak a' Tudósok között, a’ kik azt tartották, hogy az Anyaszentegyház inkább tűri mint* helyesli az Istennek es a’ szerit Háromságnak képeit. Azonban még is közönségesebb lett a’ vélekedés, hogy az Istent a’ jelenések és a’ hitiíek analógiája szerint ábrázolhatni (Alexander VIII. Bulla 7. Dec. a. 1690. Behéd. XIV. ad Jos. Épp. August. 1. Octob. 1715.) Ezért az Atyát éltes embernek, a’ Fiút fiatalnak, a’ szent Lelket perdíj galambnak képében írni szoktuk. 8. A’ képek között legjelesebb Kristusnak feszületé vagy kereszte, mellynek tisztelete hogy az első századokból sőt az Apostoloktól való, hihető lör azon lógva, hogy már a’ Ildik és Illdik században éltt Tudósok igen szokottnak és gyakorlottnak mondgyák a keresztvetést. í^-ja Tertullianus (de cor. mii. c. 3. 1. u. 10. Pamel. in epist.
