Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

72

Cypr. 56. n. 31. 63. n. 39.): „Mind kimentünkben mind „bejöttünkben, mikor felöltözünk, mosdunk, gyertyát gyújtunk, asztalhoz ülünk, és minden egyéb tselekedetünkben „keresztjegyét homlokunkra vettyük.“ Szent Cyrillus pedig (Cat. 4. 13.) : „Nem tsak homlokodra vesd a’ keresztet mind jártodban mind nyugtodban: de a’ kenyérre is, mellyet meg akarsz enni, borra“ ’s a’ t. (Tartsd öszve Justin, q. 118 ad orthod. Chrysos. Horn. 55 in Matt. Rutin. Hist. L. II. c. 29. Theod. H. L. III. c. 16. Nazian. Orat. 1. c. Julia. Greg. Dial. c. 4. 11. Túron. L. I. Mirae, c. 80 ). 2or Hogy a’ Pogányok már az üldözések üdéjében kereszteseknek vagy kereszttisztelőknek tsufolták a’ Keresztényeket (Justin. Ap. II. Őrig. c. Cels. L. II. Minut. Fel. in Octav. c. 15.). A’ keresztnek tiszteletét kiváltképpen előmozdította Constantinus első keresztény Tsászár, ki azt hadizászlóira varatta (Eus. vit. Const. L. I. c. 23—25. Socr. H. L. I. c. 2. Nieeph. L. VII. c. 29. 49.). Nevelte szent Illona Constantinusnak annya, minekutánna Kristüsnak valóságos igaz keresztét Jerusalemben feltalálta, és Con- stantinopolba átvitette volna (Sozom. H. E. L. I. c. 17. Nieeph. L. VIII. c. 29. Rufin. L. I. c. 7. 8. Sulp. Sev. L. II. c. 7. 8. Theod. L. I. c. 18.). Ugyanazt terjesztették még a’ Tsászárok és egyházi Gyülekezetek az ő rendeléseikkel is (Trull, c. 3.). Végtire gyarapodott ez a’ tisztelet a’ fsudák által, mellyeket a’ szent emberek keresztvetéssel vittek véghez (Lactan. Inst. div. L. IV. August de civ. Dei L. XXII. c. 8. Epiph. Haer. 30. Greg. M Dial. III. c. 5. 6. 7. 35. ’s a’ t.); mellyekre nézve Theodoretus (Ser.

6. c. gént.) mondgya: „A" Görögök, Romaiak és Barbaru- „sok a’ felfeszíttetett Istennek vallyák, és a5 keresztnek „jelét tisztelik.“ Midőn pedig a’ keresztet tisztellyük, nem a’ fának teszünk bötsületet, hanem a’ királynak, ki minket a’ fán megváltott, a’ mint mondgya szent Ambrus (Orat. fun. Theodos. Jeron, ep. ad Eust. Leont. in Conc. Nie. II.). Minthogy tovább Kristust mint Istent imádnunk kell, ez annak az oka, hogy az egyházi könyvekben, kivált a’ Nagy Pénteki szertartások között gyakran említte- tik a’ keresesztimádás kétség kívül viszonyosán Kristussal.