Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

70 az Ereklyékben valami titkos erő foglaltatik — bogy egy bizonyos Ereklye ugyanazé a' Szenté, a’ kiének mondatik. d) Nem mondhatni, hogy bálványozásnak neme az Ere­klyéknek tisztelete, mivel azokban semmi titkos erőt néni lielyheztetnek a’Katolikusok, viszonyosán pedig inkább azokra igazíttyák a’ tiszteletet, a’ kik a' bálványozást el­rontották. e) Mikor régenten az Ereklyékre esküdtek, akkor sem hittek valami istenséget az Ereklyékben, liá­néin tsak a’ Szenteknek könyörgéseiből reménylhető se­gítségre mutattak, a’ mint az esküvésnék formájából ki­tetszik: „Isten engem úgy segíttsen, és a’ Szentek, a’ kiké „ezen Ereklyék, a’ mint igazat mondok“ (Capit. Caro. M.). f) Hogy' régenten a' Szenteknek Ereklyéi felett építtettek a’ templomok és oltárok, arra nézve szépen mondgya szent Ágoston: „Nem tettünk oltárt István) nak, hanem ísivány- „nak tetemeiből az Istennek.“" Hogy előttük gyertyát gyújtunk, azzal az örömünket fejezzük ki, mellyel meg­tölt az ő ditsőséges viaskodásokrol való emlékezet (Hier, cp ad Ripar.). Hogy hozzájok bútsútjárunk, arra az Is­ten maga nekünk utat mutatott azzal, hogy azok által tsu- dákat tett. Hogy elöltök tömjént égetünk, az erköltseik- nek illattyát jelentyük. g-J Yégtire ha mindgyárt áil Ere­klyét tisztelnénk, vagy ha a' Szent, a’ kinek Ereklyéjét tiszteljük, soha sem élt vqlna, sem gondolnánk vele) mert tudgyra az Isten, hogy ezt kiváltképpen ő miatta tesz- szük, és a' tiszteletet minden Szentek által végűre ráiga- zíttyuk , kinek ők hiven szolgáltak. 0. A’ szent képekről szint’úgy' mint az Ereklyékről nem taníttya az Anyaszentegyház, hogy' azokat imádni keil, hanem tisztelni, azt sem örök életnek vesztése alatt, vagy átalan fogva, hanem az illendőségnek törvénnyé sze­rint és viszonyosán arra, a’ kinek ábrázolatáét viseli a' kép (Gotti de vera Chr. Eccl. ar. 16. p. 495. Verőn. Anal, fid. L. II. c. 7. §. 3.). Helyesen magyarázza ezeket a' II Nicaeabéli Zsinat (Act. 4): „Nem Istenek azok, hanem „Kristusnak és az ő Szemeinek emlékezetére és tiszteleté­be, a’ Templomoknak pedig ékesítésére előadott, és imá­dandó hasonlatosságai és ábrázolattyai; mert a’ ki Mar­5-4irt tisztel, az Istent tiszteli; a’ ki az ő annyát imádgya, annak tesz bötsületet; és a’ ki Apostolt tart tiszteletben, „azt tartya, a’ ki őtet küldötte.“ Emlékezetre méltók ezen szavak , hogy azok között az imúdás a szent írásnak napkeleti szójárása szerint tágasabb értelemben van véve. Igaz. hogy a’ Fraacoforti (1794), és Párisi Atyák (826-

Next

/
Thumbnails
Contents