Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

I

67

Isién baranyait, hanem mint érettünk esedezőket is: de azért e) nem úgy híjuk segítségül őket, mintha közvetetten folyamodnának az Istenhez, mivel ez Kristusnak tulajdona, ki az ő vérével megbékéítette velünk a’ mennyei Atyát, és örök váltságot találván, a' Szentbe ment, meg nem szűnvén érettünk esedezni (II Kor. Y, 18. Zsid. VII, 25. IX, 12.); hanem valamit kérnek vagy nyernek az Istentől, Kristus által kérik és nyerik. Azt mondgya szent Tamás: ,,A’ szent Háromságot kérjük, hogy irgal- „mázzon nekünk, a' Szenteket pedig hogy imádkozzanak ,,érettünk Jesus Kristus által“ («• 2. q. S3, ar. 4.). Azért ismét/) minekutánna tsak egy az igaz közbenjáró az Isten és az emberek között Kristus Jesus (I Tim. II, 5), se nem ellenkezik a'Szenteknek segítségül hivásaKristus Jesusnak tiszteletével, sem az Anyaszentegyház nem pa- rantsollya, hogy a’ Szenteket közbenjáróknak nevezzük, mint ollyanokat tisztellyük, és segítségül hívjuk; ezért némeilyek őket deák szóval Intercessoroknak Precato- roknak Patrotiusoknak (magyarul könyörgőknek pártfogóknak) nevezik (Gotti de Vera Chr. Eccl. art. 14. n. 40.

p. 462); noha illyen értelemben közbenjáróknak is neveztethetnek (Verőn. reg. fid. c. 2. §. 7.). g) Sokkal kevesebbet taníttya az Anyaszentegyház, hogy a’ Boldog- ságos Szűz az ő Fiával parantsolhat; vagy hogy a’ Szentek Önerejekböl rajtunk segíthetnek; vagy hogy az ó segítségekben és érdemekben penitentzia nélkül is bizakodhatni ; vagy hogy az ő tiszteletekben és segítségül hívásokban áll a IleJigio (Bosuet expos, doctr. chr. p. 34). „Segítségül hiván a’ Szenteket nem teszünk egyebet, mint „mondgyuk: könyörögj érettünk. Nem is tulajdom'tu >k „nekik a mennyben győzedelmeskedőknek többet, mint „akármellyik velünk vitézkedő atyánkfiának“ (ílosius conf. chr. cath. fid. c. 48. FF. Wailenb. T. II. p. g. 207—209.). h) Nem taníttya az Anyaszentegyház, hogy ők tudgyák a’ mi gondolattyainkat, vagy szükségeinket; hogy hallyák a' könyörgéseinket. Az Eretnekeket sem kárhozfattya azon fogva, hogy ők ezeket tagadgyák. írja szent Ágoston (de cura pro mórt. c. 16.), hogy valamint mi eg) átallvában imádkozunk a’holtakért, ha szinte nem tudgyuk is, hogy ki mennyire szorult az imádságainkra, hol van, és mit tsinál: úgy a' Szentek is tudván közönségesen, hogy gyarlók vagyunk, és sok nélkül szüköldünk, hasznosan könyöröghetnek érettünk. Noha ha az Angyalok tudgyák, hogy mikor egy bűnös megtér, és azon örül5*