Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
57 annak annyiféle ereje, mellyel mindent nyomoz, kitanul, hasznára fordít, erköltshöz és boldogsághoz szít, mind a’ kettőt szomjúhozza? 2- or Ha az ember nem tudgya, hogy van Isten, a’ ki Önmagának hasonlatosságára alkotta az embert, és azon testi lelki tehetségekkel, mellyekkel bir, meggazdagította, nints előtte példa, a' melly szerint magát képezhesse, mivelhes- se, nemesíthesse. Érzi magában az igazságnak, az erkölts- nek, 3l boldogságnak ösztönét, de tsak gyötrelmére; mert nem tudgya, hogy kinél hogyan nyomozza, kövesse, magára alkalmaztassa azoknak törvénnyeit. Hát ha még ta- pasztallya, hogy éppen azért gyűlölik, és üldözik, mert az igazságot erköltsüt követi, holott a’ kik az erköltsi törvényeken öszve viszszanyargalnak, úsznak a’ világi boldogságban ? Mit tegyen rs hová legyen, ha nem tudgya, hogy van Isten, a’ ki kinekkinek érdeme szerint fizethet, és az erkölts és boldogság között illendő rendet egyará- nyosságot viszszahozhattya? Ki bírja rá, hogy az erköltsi törvényekhez szabja magát, mcllyek tsak kinnyára vannak e’ világon, attól pedig távozzon, a’ mi őtet a’ világ értelme szerint boldoggá teheti ? 3- or Az eszével felfogja az ember, hogy az ő létele, annyi viszontagságok között, mellyeken tsetsemős korában átment, megmaradása, a’ testének épsége, egészsége, élelme, lakása, öltözete, lelki tehetségei, ezeknek éle ereje, megmeg ezekkel szerzett, és napról napra szaporított tö- kélletesedés valóságos, és ollyan jótétemények, mellye- kért a’ hálaadatosságnak tüze bevéti a’ mellyét: de nem tudván az Istent, nem tudgya, hogy kinek köszönnye azokat, ki előtt öntse ki a’ haláadó szivét, az emberek előtt- é, kik azokat egy hajszálnyival sem gyarapították, inkább vesztén halálán dolgoztak? vagy a1 vak eset, a’ buta szükség előtt-é, melly semmi? Boldogtalan, valóságos ellenkezeteknek lapdája, világtól gyötrettetett, önmagának rejtett szó, a’ kinek nints Istene, vagy a' ki nem tudgya, hogy Vau Isten. De mi módon megtudhatni , hogy van Isten ? kettőn; először a’józan okoskodással, másodszor, ha az Isten maga kinyilatkoztattya magát. A’ mi a' józan okoskodást illeti , érzi magában kiki, hogy van benne vizsgáló nyomozó tanuló érző erő vagy tehetség, mellyet léleknek mondnak. Ennek valamint lehetetlen az éppen előbb éréntett tárgyakat, mellyek miatt az Istent az embernek szükséges tudni, mint annyi okozatokat vagy miveleteket nem látni, olly