Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

58 lehetetlen arra a’ gondolatra nem jutni, hogy kell egy ere­deti oknak egy mivelő valónak lenni, melly az ő mivele- teivel bizonyos tzélra arányozott; mivel a’ mindennapi ta­pasztalásból tudgyuk, és szinte érezzük , hogy semmi sints elegendő ok nélkül. Az okozatok vagy miveletek igen szembetűnők, tehát nem lehet a’ mivelőok kinyomoz hatat­lan ; világos a1 tzélozat, tehát bizonyos a’ tzélozó. Ezért miolta a' világ áll, nem volt olly bárdolatlan, és vad nem­zet, melly Istent akárminőt nem hitt volna (Cic. de nat. Deor. c. 2. Maxim. Tyr. Dissert. 1. Seneca cp. 117.}. Ha­nem mivel a' tulajdonságainak, és azon viszonyoknak, mel- lyekben ő vele állunk, meghatározásában a’ magának ha­gyott ész mindenkor botlott, felette kívánatos lett, hogy az Isten maga nyilatkoztassa ki magát, és azon viszonyo­kat. És valóban az emberi nemzetnek minden hasonlítás nélkül nagyobb és józanabb része illyen kinyilatkoztatást hisz, és azt tartya, hogy sokféle rendben és sokképpen szóllván az Isten rég ént en az Atyáknak a Próféták által, végezetre szállott nekünk az ő Fia által ( Zsid. 1,1, 2.}. Találkoztak pedig szinte a' legrégiebb üdőkben is istenes emberek, kik a' miket az Istentől, vagy őseleiktől mint kinyilatkoztattakat hallottak, írásba foglalták, ,vagy más emlékekkel a’ maradékaiknak tudtára hagyták. így támad­tak a' szent írások és Hagyományok, meílyekről alább bővebben és alkalmatosakban szóilunk. Minthogy pedig, mi, kikhez igazíttatnak ezen tanítások, sem arról nem ké­telkedünk , hogy van Isten; sem arról, hogy ő magát kü- lömbféie üdőkben külömbféle módon kinyilatkoztatta; sem arról, hogy vannak szent írások és Hagyományok, mel­leknek bátorságosan hihetni, hanem tsak tükélletesebb tu­domány végett nyomozzuk az Istennek léteiét és tulajdon­ságait, elég említenünk * hogy a’ józan okoskodásnak és kinyilatkoztatásnak úttyán kívül több módgya nints annak, hogy az Istennek léteiét és tulajdonságait kitanulhassuk; de elégséges is ez a’ kettő, és fölösleges a’ több. Az elsőt érti szent Dávid, mikor az embert ar termé­szetnek , és az ő tulajdonságainak vizsgálására igazíítya: Az Isten ditsőségét, úgymond, beszélik az egek , és a kézalkotmannyát a mennynek boltozattya hirdeti• Az egygyik nap a másiknak adgya át a ditsőitést: az egy- gyik éj a' következendőnek hirdeti a' magasztalást. Nem ollyan nyelv ez, nem ollyan beszéd, mellynek hangjait nem hallani. Kiterjed az énekek valamennyi tarló Hiá­nyokra, a' szavak a'földkeréknek hataraira ^Zsolt. XVIII,

Next

/
Thumbnails
Contents