Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
10 I profétála az Ur embere, és azonnal bemene azokba a’ lélek, megelevencdének, és lábra álla egy nagy sereg. Erre megint az Úr: Ember fia! Mind ezek a’ tsontok az Izs- rael háza. Ok azt mondgyák: megszáradtak a* tsontyaink, és elveszett a'reménységünk, és kivágattattunk; azokáért jövendölly, és mondgyad nekik: Ezeket mondgya az úr Isten: íme én felnyitom a’ koporsóitokat, és kihozlak titeket én népem, és beviszlek titeket az Izsrael földére, és megíudgyátok, hogy én vagyok ez Űr, és az én lelkemet belétek adom,és élni fogtok, és megnyugotlak titeket a' ti földeteken, és megíudgyátok, hogy én Ér szóllottam, és megtselekedsem (Ezek. XXXVII, 1 — 14.). Igaz, hogy ezen jelenéssel az Isten tsak azt akarta az Iz.s- rael népének tudtára adni, hogy nem vesznek el mind Babilonban, hanem viszszatéríti őket a1 hazaföldökre : azonban több szent Atyák azt gondollyák, hogy semmi bizodalmát sem vehetett ezekből az Izsrael népe, ha nem hitte a' testnek feltámadását ; mart akkor a tsontoknak mcgele- venedcsét, következendőképpen a’ hazaföldére viszszajö- vetelét sem hihette (tartsd öszve Jac. Tirini Comment, in b. 1. és Dán. Xíí, 1—3.). Mikor Aníiokus Syirának királlyá egy Anyának bét gyermekeit, kiket közönségesen Makkabaeus atyafiaknak nevezünk, egymás után irtoztató kínokkal arra akarta kényszeríteni, hogy állyanak el a’ törvénytől; a’ második közölök, mikor feje bőrét lehúzták, a’ keze és lába fejeit pedig elvágták, és úgy szóllván már haldoklóit, így fed- dette a’ királyt: Te ugyan istentelen a jelenvaló életben minket elvesztesz : de a világnak királlyá minket a' kik az ő törvényéért halunk meg , az örök életnek feltámadására feltámaszt. A’ harmadik is, mikor a' nyelvét kívánták az elvágásra, hamar kivetette, és a1 kezeit is bátrán kinyújtotta ezen szavakkal: Az égből vettem ezeket, de az Isten törvényéért megutálom; mert reményiem, hogy tőle viszszaveszem. Megmeg mikor a’ negy edikét gyötörték, ez is a’ halálán így szollá: Jobb azoknak3 a' kik az emberektől halálra adattak, reménységeket az I- stenben vetni, hogy tőle ismét feltámasztassanak; mert neked a' feltámadásod életre nem lesz (II. Makk. AII, 8, 11, 14.). Mivel Judás Makkabaeus is tizenkét ezer gira ezüstöt küldött Jerusalembe, hogy a1 háborúban elesett vitézekért áldozatok mulattassanak be az Istennek, azt mondgya róla a' szent írás: hogy' szentül és istenesen gondolkodott a’
