Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
204 van szüksége, melíyet nyomban követ a’ Bérmálás, és azzal egygyütt elkezdi a’ penitentziának páilyáját, az eszes állatnak tulajdon erköltsi életet, a’ sok világi viszontagságok, a’ bűnnek ezernyi ezer ingerei között való tusakodását, mellyben ha megbotlott, a’ tulajdonképpen való Penitentziának Szentségében ismét felemelkedik , az Oltár! Szentségben pedig az erősek kenyeréből új erőt vesz. Többszörözi ezt annyiszor, a’ mennyiszer az emberi gyarlóság őtet megejti, mig a’ penitentzia páílyájának végét, mell) a’ halál, nem éri, és akkor azt az utolsó Kenettel jelesen befejezi. Jóllehet pedig hogy kinekkinek örökkévaló sorsa az életének nem egy két órájától, hanem tellyes folytának minéműségétöl függ: mindazonáltal valamint a’ ki a’ gyarlósága mellett az Istennek mindenkor híven szolgálni Igyekezett, könnyen elbitangollya az érdemeit, ha a’ végső napjaiban gonoszul él, kivált ha bűnben hal meg: úgy vi- szontag ha ki az életét szinte latorságban töltötte, az irgalmas Isten előtt botsánaftya lehet, ha az utolsó órában felébred , és megtér, mint Kristussal felfeszített latornak példája mutattya. Mi lehet azért kívánatosabb az életnek végén, mint különös Szentség által gyámolíttatni, hogy az ember a’ hitben, reménységben, szeretetben, és istenes szándékokban állhatatos legyen, kész legyen a' földiektől akármikor elválni, a’ mennyeiek után kívánkozzon, magát tellyesen az Istennek akarattyába elszánnya, az örökkévalóságra elkészíttse, és a’ penitentziának páilyáját úgy végezze, hogy az Örök jutalomhoz talpfalas reménysége legyen annyival inkább, hogy a’ halál előtt fut a’ vidámság, elevenség, bátorság, örvendetesség, és ezeknek helyét aggódás , búsulás , félelem, szomorúság foglalíya el; sokszor a1 betegség és fájdalom elnyom; a’halál féléimé megrémít: a’ közelgető Ítélet eitsüggeszt; még a’ világi gondok, a' hozzánk tartozandókkal való viszonyok is elfogják az elmét, késértetek támadgyák meg a’ szivet, és alig lehet képes az ember a’ végső viadalra. 2. E' végre rendelte Kristus Urunk az utolsó Kenetet. Illett is hozzá; minekutánna több Szentséget rendelt, a’ mellyben vagy az elvesztett igazulást, és kegyelmet megszerezhetni, vagy a’ megszerzettet öregbíthetni, hogy az emberi gyarlóságnak utolsó és legfontosabb (időpontban való gyámolítására is alkalmatos eszközt rendellyen. Vannak, a’ kik azt tartyák, hogy erről már a’ predikállásának kezdetén gondoskodott volna; mert olvassuk szent Mark Evangyeliomában, hogy mikor ő az Apostolait és Tanít
