Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
49 don tanítnak, érettek küldött , és megparantsolta, hogy többé ezt ne tegyék; de ők azzal válaszoltak, hogy az Istennek inkább kell engedni hogy sem az embereknek Apóst. Tsel. IV.). Azonban előrelátták a’ Keresztények, hogy nem sokáig maradnak üldözés nélkül, a5 mint Kristus is megjövendölte , s azért atyafiságos szeretetre megintette őket. Ennek következésében ollyan szeretettel ragaszkodtak egymáshoz, mintha egy Atyának fiai lettek volna; mindennap öszvegyültek az imádságra, a’ kenyérszegésének részesülésére, vagy az Oltárt’ Szentségnek felvételére; eladták minden vagyonnyokat, az áriát az Apostolokhoz hozták, és köz értékből éltek, attól is tartván, hogy az ellenkező Zsidók mindennyekíöl megfosztyák őket. De minthogy napol napra szaporodtak, az Apostolok nem győztek a" köz értékre vigyázni, és kinekkinek , a' mire szüksége volt, kiszolgáltatni; részszerint ezért, részszerint pedig hogy a’predikállásban is segítségek legyen, hét jámbor férj fiit: Istványt, Fiilöpöt, Prokorust , iNikanort, Timónt, Pannonét, és Miklóst választottak, őket görög szóval Diakónusoknak azaz szolgáknak nevezték, és a’ kezeiket rajok tévén, egyházi személyeknek szentelték. Ezek között Ist- vány kiváltképpen Való böltsességgel , buzgósággal, és Isu- datételekkel megkülömböztctte magát; és mivel ki nem foghattak rajta, a' kik ellene támadtak, Tör\ényszék elejébe ragadták, hamis tanúk által istenkáromlásról vádolták, és mint ollyailt megkövezték, a’ többi Keresztényeket pedig elannyira űzőbe vették, hogy az Apostolokon kívül mind szomszéd tartományokba oszlottak : de tíz isteni böltsesség ebből a' roszbol is azt a’ jót hozta ki, hogy nem maradt Jerusalemnek falai között zárva a' keresztény Ilit, hanem elterjedt a’ szélieloszlott Keresztények által. Kiváltképpen való előmenetellel prédikált Samariában Fü- löp Diakónus, a’ mire az Apostolok oda küldték Pétert és Jánost, hogy a’ megtértteknek fejére tegyék a’ kezeiket, és közöllyék vélek a’ szent Lelket, az az szolgáltassák ki a' Bérmálást ( Ap. Tsel. V—A lii.). Az üldöző Zsidók között valamint Istványnak megkö- veztetésénél , úgy eg) ébkint is legjobban kitetszett Sauliéinak buzgása, ki minekuiánna Jerusalemben szorgalmatosán tömlötzbe hurtzolta volna a’ Ke resztén) eket, levelet kért a’ papi Fejedelemtől Damaskusba, hogy valakiket ott kezére keríthet, kötözve hajthassa Jerusalembe. Azonban az últyában mennyei világosság lepte meg őtet, földre 4
