Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
.'*0 esett, hallatott szózat: Saule! Saule! miért üldözöl en> gém ? meílyre ő : Ki vagy Uram ? a’ szózat pedig : Én vagyok Jesus, kit te üldözöl: nehéz neked az Ösztön ellen rúgoldoznod. Ismét Saul: Uram! mit akarsz, hogy tsele- kedgyem? és a’ szózat meghadgya, hogy mennyen Damas- kusba, a" hol meghallya, mitévő legyen. Felkelvén Saulus, kinyitott szemmel nem látott; azért kezén fogva oda vezettette magát. Az alatt Ananias nevű istenfélő ferjfiú- nafe meghagyta volt az Isten, hogy mennyen hozzá, és kercszteíJye meg, ki mihelyest rátette a’ kezeit, mintegy halhéjak leestek a' szemeiről; és azolta legbuzgóbb Apostola lett Krisínsnak (Ap. Tsel. IX.}. Nem sokára megújult az üldözés. Herodes Agrippa kedveskedni akarván a’ Zsidóknak, nagyobbik Jakabot lenyakaztatta, Pétert pedig a’ tömiötzbe vettette, hogy Husvét után ölet is megölesse: de éjjel az Isten angyala őtet kivezette a’ tömlötzböl (Ap. Tsel. XII.}. Ezennel az Apostolok Jesusnak parantsolattyálioz képest elhagyták Judaeát, és a’ Pogányok közé mentek. Ezen hivatalra Saulus B rnabással egygyütt, a’ szent Léleknek különös meghagyásából imádság böjtölés, és kéztétel által felszenteltetett, ’s azonnal Cyprusba evezvén, annak Tisztartóját Sergius Pált többeken kívül megtérítették, a’ minek emlékezetére Saulus Pálnak kezdte magát nevezni. Tovább menvén, mindenütt előbb a’ Syna- gogákban prédikáltak, és minekutánna látták volna a’ Zsidóknak megátalkodását, Pogányokhoz fordultak, és ismét Antiochiába viszszatértek. Gondolhattya kiki, hogy ezen apostoli munkájok sok illetlenség gyalázat és kínszenvedés nélkül nem volt (Ap. Tsel. XIII. XIV.). Ugyanekkor Antiochiában némelly Zsidókeresztények a’ régi Törvény mellett buzgólkodván , el akarták a’ Po- gánykeresztényekkel hitetni, hogy szükséges nekik a’ kör- nyülmetélkedés. Vetekedés támadt közöttük, és abban cgygyeztek meg, hogy ezzel a’ kérdéssel Jerusalemhe küldik Pált és Barnabást a’ többi Apostolokhoz, kik egy gyűlésben azt végezték, és az Antiochiabélieknek is megírták, hogy „tetszett a' szent Léleknek és nekik, hogy „semmi más terhet ne rakjanak rajok, hanem tsak e’ szükségeseket, tudniillik, hogy tartoztassák meg magokat a’ „bálványoknak áldoztattaktol, a’ vértöl, a’ fojtottol, és a’ „paráznaságtol.“ Ezen tettekkel ők példát adtak, hogy jövendőben is, ha valamelly hitbéli dologrol kérdés támad, jöjjenek ös^ve az egyházi Elöljárók, vizsgállyák meg
