Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

226 és minden roszra vetemedett emberek ? Azonban nem ki­sebb az isteni irgalmasság. Nem rövidült meg az Úr keze, hogy meg tiem szabadíthatna; se meg nem nehezült a' fü­le, hogy meg nem hallgatna (Isa. LIX, 1.). Ú a’ hatal­mát kiváltképpen a’ megengedéssel és irgalmazással nyilat- koztattya ki (Orat. Collec. Dom. X. p. Pent.). Megenged, és a’ kegyelmébe fogad , de tsak ha az ember bűnösnek öiineri magát, a’ bűneit bánnya, igaz szándéka van a’job- buiásra, és valóban megjobbul, az döbbeni hibáit pótol- jya, mintegy önmagán boszszúllya, és azokért eleget tesz. Úgy tetszik, mintha a’ józan ész maga kívánná ezt a’ bű­nöstől, ki az Istentől botsánatot és kegyelmet nyerni akar. Hogy is botsásson meg az Isten annak, a' ki meg sem akar­ja ösmerni, hogy hibás; vagy ha megösmeri, nem gondol vele , nem bánny a; magát megjobbitani nem akarja ? De maga az Isten is világ kezdetétől fogva legelőször azt kí­vánta a" bűnöstől, hogy ösmerje meg a’ hibáját. Ezt kö­tötte Jeremiás a’ Zsidó népnek szivére: Tudgyad, úgy­mond, a' te gonoszságodat ; mert a te Urad Istened ellen vétkeztél (Jer. III, 13.). Szent Dávid a’ házasságtö;és után vallást tett magáról: Vétkeztem az Urnák. — Ősme­rem a1 gonoszságomat, és az én bűnöm ellenem vagyon mindenkor (Zsolt. L, 5. II Kir. XII, 13.). Hlyen vallást tettek magokról a’ botsánatkérő Zsidók : Megösmertiik Uram a' mi istentelenségiiuket, a' mi Atyáink gonoszsá­gát; mert vétkeztünk neked. Ne adgy minket gyalázatra «’ te nevedért (Jer. XIY, 20, 21.). Második,' a’ mit a' botsánatkérő bűnöstől kíván, a1 bánat. Szent Dávid azt mondgya , hogy az Isten a töredelmes és alázatos szivet meg nem veti — hogy meggyogyíttya a töredelmes szi- viieket az az ollyan embereket, a' kik a' bűneiket fájlal- lyák szinte, mintha öszvetörölt, vagy zúzott volna a1 szi­vek, és beköti azoknak törését (Zsolt. L, i9. CXLVI, 3.); magáról is azt vallya, hogy' minden éjjel könykul/ajtások- kal áztattya, és mossa az ágyát (Zsolt. YI, 7, 8.). Isaiás- nál az Isten maga mondgya, hogy tsak a töredelmes szi­vére tekint (LXYI, 2.). Iily'en bánatra int Joel Próféta: Ezt mondgy a az Úr: Térjetek hozzám tellyes szivetekből, böjttel, és sírással, és jajgatással; és szaggassátok a’ ti sziveiteket 3 és nem a3 ti ruháitokat, és térjetek aí ti Ura­tokhoz Istenetekhez; mert kegyes és irgalmas, tűrő, és nagy irgalmasságú, és fellülhaladó a' gonoszságot (II, 12, 13.). Harmadik, a’ mit az Isten a’ botsánatkérőtöl kíván, a megjobbulás, az istenes szándékok, és erköitsök,

Next

/
Thumbnails
Contents