Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
222 régenten más szavakkal éltek is, mellyek mindazonáltal a' mostaniakkal egy értelműek. Kettős tehát ezen Szentségnek matériája, tudniillik a’ kezeknek kiterjesztése és a’ kenés; valamint a" formája is, tudniillik a’ kezeknek kiterjesztése alatt való imádság, és a' kenéshez alkalmaztatott szavak. Tagadhatatlan , hogy a’ bérmáló Apostolokról tsak azt olvassuk, hogy a’ kezeiket tették az emberekre, és úgy kérték rájok a’ szent Lelket ; hogy pedig kentek volna szent olajjal , és a’ mellé valamit mondtak volna, nem olvassuk. De minekutánna a’ legrégiebb szent Atyák (Tértül, de resurr. L. III. c. 8. de Bapt. c. 7. Cypr. ep. 73. August, de Bapt. L. Y. con. Donat, c. 20. con. Petii. L. II. c. 140. Cyril. Hier. Cate. Mistag. III. ’s a’ t.), és egyházi Gyülekezetek mind a’ kettőt mint divatban lévőt említik a’ nélkül, hogy legkisebb nyomára lehetne akadni, hogy későbben mikor parantsol- tatott volna meg a’ kenés, és azt kövciő szavak, ezért az egyházi Tanítók külömbféle vélekedésekre szakadtak ; és némellyek azt tartyák, hogy mind a’ két materia és forma mivolt szerint szükséges úgy, hogy a’ ki az egyikét elmulasztya , nem egész Szentséget vesz fel, ha szinte a’ másikot elfogadgya is. Mások ellenben azt tartyák, hogy noha azon kell lenni kinekkinek, hogy mind a’ kettőt fó- gadgya el, de ha az egygyikétöl valamiképpen elmarad is, tsak a’ másikban részes legyen, ne aggódgyon. Mindazonáltal minekutánna a* bérmálandóktol azt kivánnya azAnya- szentegyház, hogy a’ kéztétel alatt is jelen legyenek, a’ homlokokat is megkenessék, ahoz tartsa kiki magat, a’ mi bátorságosabb, és mind a’ kettőt fogadgya el; ne hogy az egyiknek vagy másiknak elmulasztása miatt a’ Bérmálásnak kegyelmétől elmaradgyon. 4. A' Bérmálásnak rendszerint való kiszolgáltat ói tsak a’ Püspökök, valamint az Apostoloknak fennéréntett példája mutattya, kik Pétert és Jánost Samariába küldötték azokat megbérinálni, a'kiket Fülöp Diakouus megkeresztelt. Éhez a’ példához szorosan kötötte magát a’ Bomai Kato- lika Anyaszentegyház, mellyben szent Jeronimusnak bizonyítása szerint az a’ szokás, hogy a’ kisebb várasokba kirándulnak a’ Püspökök azokat megbérmálni, a’ ki meg vannak keresztelve (adv. Lucif.). Szent Leo Pápa (ep. 88.) pedig még azon Papokról is, a’ kik a’ mezővárosokban né- münémű püspöki dolgokban eljártak (Chorepiscopi), azt mondgya, hogy nem szabad nekik bérmálni, hanem tsak a’ tulajdonképpen való Püspököknek. Ez volt a’ többi
