Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

216

veti: Es e’ feliek voltatok németiijek, de megmosattat- tok, de megszenteltettek, de megigazíttattok a mi Urunk Jesus Kristusnak nevébe > és «’ mi 1st étiünknek lelke ál- tál (I Kor. VI, 11.). igy mikor Titushoz szóIIq levelében a"1 Keresztségrol yátallyában azt mondgya, hogy nem az igazság ts elekedet iböl, mellyeket mi tselekedtünk, hanem az 6 irgalmassága szerint üdvözített minket az újonnan születésnek fördője, és a szent Léleknek megújítása által (Tit. III, 5.)- 4-er A’ Keresztség által az ember az Anyaszentegyháznak tagjai, Kristusnak hívei, az Istennek mintegy választott népe közé jelesen befogadta- tik, és Istennek szenteltetik, valamint ama" három és öt ezer emberről, melly Péternek érdeklő beszédgyére meg- keresztelkedett, a’ szent írás azt mondgya, hogy hozzájok (V többi hívekhez) álla azon a’ napon közel három ezer lélek ; és : lön a? férjfiak száma öt ezer (Ap. Tsel. II, 41. IV, 4.). A’ Keresztségnek ezen foganattyát és hasznait számtalanszor, és jeles kifejezésekkel magasztallyák a’ szent Atyák, és az egyházi Gyülekezetek (Conc. Trid. Sess. V. Decr. de pecc. őrig. can. 5. Sess. VII. can. 5. 8.).

7. A* Keresztségnek többször özhetetlensége. Minthogy pedig a’ mi egyszer az Istennek szentelve van, örökké az marad, azért a’ Keresztséget egyszernél többször fel nem vehetni, melly tulajdonságot jelenteni akarván a’ szent Atyák, azt szokták mondani, hogy az embernek leikébe eltörölhetetlen jelt nyom; és erről is a’ szent Atyák nagy tisztelettel szóllnak, sőt a’ Keresztséget magát is jelnek nevezik (Cyril. Hier. Praef. in Cath. I. ad Illum, n. 2. XIV. de Spir. S. n. 26. 35. Basil. Hóm. in Bapt. n. 4. 5. Greg. Naz. Orat. 40. n. 16. Cypr. ep. 63. Ambros, de Spir.

S. L. I. c. 6. n. 79. Aug. Tract, V. in Joan. L. VI. c. Donat. c. 1. ep. 23. 50. L. II. c. Parm. c. 13. n. 38. ’s a5 t.).

8. A Keresztségnek elkerülhetetlenül szükséges volta valamint Kristusnak többször is felhozott szavaiból, mel- lyekkel annak kiszolgáltatását és felvételét megparantsolta, úgy annak megböisülhetetlen hasznaiból olly világosan kitetszik, hogy bízvást mondhatni, hogy a’ki kitanulhatta a’ Keresztségnek az üdvösségre szükséges voltát, és azt, noha módgya és alkalmatossága van, még sem veszi fel, vagy, ha módgya és alkalmatossága nints, legalább tsak szivéből nem kivánnya, nem üdvözül. Igazán mondgya Aranyszájú szent János: „Sirasd a’ hitleneket; sirasd, a’ „kik a’ hitlenektöl nem kiilömböznek, a’ kik jel (az az „Keresztség) nélkül meghaltak. Igazán siránkozásra, kön-