Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
231 Igazán mondgya azért szent Péter az Apostolok tsele- kedeteinek könyvében (III, 18. 24. X, 43.): Az Isten pedig a miket eleve meghirdetett minden. Prófétáknak szája által, hogy az 6 Kristusa szenvedne, így telly sédéit be. —• Minden Próféták Sámueltól fogva, és azután, (i kik szállottak, ezeket a5 napokat hirdették. —* Erről minden Próféták bizonyságot tesznek , hogy a' bűnnek bo- tsánattyát az á neve által veszik mindnyáján, a' kik ő benne hisznek* És már ezen a1 jelen is ráösmerhetiink mint Megváltóra. De 3-or még az ó Testamentomnak péMázattyai is mind Jesusra mutatnak. Az ó Testamentomnak minden szertartásai közül kétség kívül legjelesebbek voltak az áldozatok, kivált a’ húsvéti bárány, es a1 mellyek az engesz- telésnek nagy napján fel szoktak ajánltatni. Már pedig valamint mikor a’ törvény szerint való Pap valameliy állatot be akart mutatni, annak fejére telte az áldozó ember helyett a' kezeit, és ezzel ártatlan állatot rendelt a’ bűnös embernek helyébe, kinek magának meg kellett volna halnia: úgy Jesus is magát ártatlan bárány gyanánt ajánlotta áldozatul a’ bűnös emberek helyett, magára vál- lolta az átkot, melly emezeket illette, öszve is vontatott a’ keresztnek oltárán a’ bűneinkért, a’ mint az döbbeni tanításból értettük. A"1 húsvéti báránynak vérével un ég Egyiptomban meg kellett az ajtó két mellékét kenni, hogy az ölő angyal tartoztassa meg a’ kezét; azután sem volt szabad ö z\edarabolni, vagy a’ tsoníyait megtörni, hanem egészen meg kellett sütni, és enni; emlékeztette gedig a’ Zsidókat, hogy az ő elsőszülötteik mind életben maradtak, midőn az big) iptomiaké megölettek : így Jesus is megfestette az ő vérével a’ keresztfát, eltörölte az ellenünk lévő kéziratot, nem törettek meg a’ lábaszárai, és minket éppen a’ Zsidók husvéttyán a’ kárhozat!ol megváltott (Mán. XIX, 32—37. Kol. II, 14.). Az engesztelésnek nagy napján, minekutánna a’ Főpap a’ népnek bűneivel iriegterbeltt bakot, mellyekröl nyilvánvaló gyónást tett, emennek szarvai közé tévén a’kezeit, szabadon botsátotta volna, a1 másik bakot és egy borjút a’ maga és az egész Izsrael népének bűneiért feláldozta, ezen állatoknak vérével bement a Szentek szentébe, a hol belőle a Frigynek szekrénnyé felé hintett, és ezzel magát és a’ népet tisztította: így Je- sns is sokkal nagyobb és tökélletesebb sátor álla!, melly nem kézzel tsináítatott, nem is a’ tulkok és bakok vérével, hanem a1 magáéval ment be a’ mennyei Szentek sz<nO 9
