Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

132

tebe, örök váltságot találván, és most is szüntelen az Isten szemei előtt áil mint imádó, kérő, hdlaadó, engesztelő áldozat (Zsid. IX, II. VII, 25. Rom. VIII, 24.). Az áldozatoknak egyetlenegy helye előbb a’ szent Sátor, azután a’ Jerusalcmi Templom, azoknak egy oltára, megmeg az egy Papság, mcllyet tsak a’ Levi nemzetsége viselhetett, noha egyenesen arra való volt, hogy az Israel népében friss emlékezetben legyen, hogy nints több Isten mint egy, *s annál inkább vonasson el a' bál vány ozás to 1: de távolabb való, és végtzélképpen tsak ugyan a’ világ Megváltójának az ő nemében egyetlenegy áldozati} át példázta mind helyére, mind tzéllyára, mind valójára (subjectum) nézve.

így aranyoztak a’ világnak Megváltójára az ó Törvénynek ünnepei, jelesebb személlyel, és történetei is. P. o. a’ IIusvét a’ Zsidóknál egyenesen azért volt, hogy azon hálaadatosan emlékezzenek meg az Egyiptomból való tsu- dálatos szabadulásokról: de egyszer’sinind példája is volt a1 második Husvétnak, melly a’ pokolbol való szabadulásunkat emlékezetünkbe hozza (I Kor. V, 7, 8. Zsid. XI,

28.). A’ Zsidók Ilusvét után 50-dik napon üllötték a’Pün- köstöt, mivel az Egyiptomból való kijövetelek után 50-dik napon értek a5 Synai hegyéhez, a’ hol kiadta nekik az Isten a’ Törvényt: de egyszer’smind példázta az új tesía- mentomi Pünköstöt, mellyen a’ szent Lélek Kristus Tanit- vánnyaira szállott, és kelletlenné tette az ó Törvényt, kelendővé pedig az újat (Ap. Tsel. II.). Melkisedek Salem királlyá, kit szent Pál igazság és békesség királlyának nevez, egygzcr’sinind a’ felséges Istennek papja, abban volt Jesusnak előképe, hogy valamint amannak sem attyát sem annyát, sem születését sem halálát, sem a’ Papságának kezdetét vagy végét a’ szent írás nem említi; Ábrahámot, mikor az öt öszveszövetkezeít Királyoktól győzedelmesen és nagy martalékkal viszszajött, megáldotta, maga pedig viszontag a' martaléknak tized részével megajándékozta- tott: úgy Jesusnak nemzetsége és Papsága megmagyarázhatatlan, örökkévaló, nekünk áldást szerző, a' lelkeinket tized gyanánt sajáttyává tevő (I Moy. XIV. Zsolt. CIX,

4. Isa. LIII, 8. Zsid. VII.). Mikor az Izsrael fiai megunták a’ pusztában az utazást, és arra az Isten tüzes kígyók által serkentette, mellyeknek harapásától sokait szörnyet haltak, Moysesnek közbenvetésére azt parantsolta, hogy póznán egy réz kígyót állíttson fel, és a1 ki arra tekint, megszabadul; így üdvözöl, a’ ki felfeszített Jesusra élő hittel, erős reménységgel, és forró szeretettel tekint HV