Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
J2i a' héjázatokon (Mát. X, 27.). Ezért nem tsak a’ vele egy üdében éltteknek mestere, hanem a’ mienk, sőt valóságos törvényhozónk is. Yégtire hogy az ő tanításától soha se tévedgyen el az Anyaszentegyház, és abban tanító egyházi hivatal, több ízben megígérte, hogy erős kő szál on építi, és a' pokolnak kapui sem vehetnek erőt rajta ; hogy maga is vele lesz egész világvégezetig, a' szent Lélek is gyámolíttya, minden igazságra megtaníttya, emlékezteti; sőt az ő inalasztyával kinekkinek megvilágosíttya az értelmét, hogy lássa a'jót és a' roszat, a’jóra hajtya, és a-’ rosztol elvonnya az akarattyát, a’ ki e’ végre rendeltt eszközökkel, vagy az úgy nevezett Szentségekkel méltán él (Mát. XVI, 18. XXVIII, 20. Ján. XIV, 16. XV, 26. XVI, 13.); a1 miről különös szakaszban bővebben szóllunk. Hlyen világosság, ennyi készületek, iilyen segítő eszközök mellett még is mennyire el kellett oszlódni a’ setét- ség országának ? és az emberi akaratra nem külömben, mint értelemre illy hathatósan munkálkodó tanítás által mennyire meg kellett gyengülni a’ bűn erejének (tartsd öszve II Pét. 1, 3, d. I Jár*,, m, 6.) ? De 2-or megeszközlöVce ő még azon véghetetlen érdemeket is, mellyek szükségesek, hogy az emberi nemzetitek részéről adasson meg az Istennek az a’ tisztelet, melly az ő véghetetlen felségét illeti, nyeressenek meg a’ szükséges testi lelki jók, háláltassanak meg, a’ mellyeket valójában elvettünk, pótoltassanak ki az elkövetett bűnök, és engesztelődgyön meg azokkal megbántott isteni igazság. Önkényt forrnak ezek a’ kötelességek abból a’ viszonyból, hogy ir/i az Istentől mint teremtő gondviselő, jótévő Urunktól, törvényhozó, Ítélő, jutalmazó Bírónktól függünk: mindazonáltal a’ mostani bontakozott állapotunkban általunk tellyesíthetetlenek. Szabad akarattyában állott az Istennek e’ végre azt parantsolni, a’ miben kedve telt. Rendelt is már a világ kezdetén, Moyses törvénnyében pedig helyesebben alkalmaztatott külömbféle áldozatokat, mellyek a‘ négy fő viszonyunkhoz képest imádók , kérők, hálaadók és engesztelők voltak. De már az ó Testamen- tomban szent Dávid által azt vallya az Isten maga: Hal- lyadd én népem, és szállók. — — Nem fedlek meg téged az áldozatokért: a' te éppenégő áldozatid színem előtt vannak mindenkor. Nem veszek a te házadból borjakat, sem a’ te nyájaidból bakokat; mert enyémek az erdőknek minden vadai, a' barmok a’ hegyeken, és az ókról:, Os- merem mind az égi madarakat ; és a' mező szépsége ve
