Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
100 a’ világon: egy új hit, új Religio, pedig ezerni ezer gátolások között erős lábra kapott; ditsőséges hatalommal uralkodó felségre emelkedett; a1 régi és új nemzetek elhagyi- gálván, a’ mit az Oseleik szentnek tartottak, a’ leghatalmasabb Királyok alattvalói követői tisztelői lettek elan- nyira, hogy annak törvénnyeit a’ polgári alkotmánnyokba szőtték, egész életeket a’szerint alkalmaztattyák, a lelki- Ösméreteknek nyugodalmát, és a’ más világra terjedő reménységeket abban helyheztetik. Már ha igaz, hogy az Isten a’világnak gondviselője pedig úgy, hogy még a' lépéseinket, és a1 hajainknak szálait is tudgya; ha ő mind testi mind lelki, mind világi mind erköltsi tekintetben kormányozza az emberi nemzetet, lehetetlen , hogy ez a’ nagy változás bután, magától, és nem inkább annyiszor megigértt, megjövendöltt. és előre példázott Megváltó által történt volna; következendőképpen el kellett már jönni a’ Megváltónak. De a’ szent írásnak világos bizonyításai is kezesek arról, hogy már eljött a’ Megváltó, l-ör Mikor Jákob halálos ágyán áldotta egymás után a* fiait, Judás nevű fiának azt jövendölte, hogy ditsérni, és meghódolással tisztelni fogják az attyafiai; megví az ellenségeivel, meggyőzi, megfosztya azokat, és a’ hatalmának félelmétől senki sem veszi el a’ martalékját, valamint a’ nőstény oroszlánynak kőikéit, mikor rajtok aluszik. Nem vitetik el tőle a' fejedelmi páltza, sem a’ fejedelemből ki nem fogy a’ magva, míg el nem jön a’küldendő, kire a’ nemzetek óhajtva várakoznak. Szőllőtőhöz köti a’ vemhét, és borban mossa a’ ruháját; szebbek a’ szemei a’ bornál, és a" fogai fejéreb- bek a’ tejnél (J Moy. XLIX, 8 —12.). Ezen szavakkal azt jövendölte Jákob Judás fiának, hogy az ő nemzetsége fejedelmi hatalomra kap; a’ mi Dávidnak szcméllyében meg is történt; akkor meghódolnak neki az attyafiai, megveri az ellenségeit, bátorságban él, ditsőségesen és hatalmasan uralkodik, mindennel bővelkedik úgy, hogy borban moshattya a’ ruháit. El sem vitetik tőle a’ fejedelmi hatalom, inig el nem jön a’ világnak minden nemzetsége előtt igen kivánatos Megváltó. Ezt az Ígéretet későbben még szebb szavakkal megújította az Isten maga Dávidnak magának Júda nemzetségéből sarjazott tsemetének (dl Kir. VII. Zsolt. LXXXVIII.). Már pedig Júdának és Dávidnak királyi páltzája régen öszvetörött; tehát régen eljött a’ Megváltó is.
