Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
88 Istentől; és mitsoda boldogságra tarthat számot, kivált ha magának hagyatik. Bizonnyára nem gondolhatunk valami jót mint magunktól, hanem minden jóra elégséges voltunk az Istentől van (II Kor. III, 5.), De látíyuk egyszer’smind azt is, hogy mire tzéloznak, és melly vétkesek, a1 kik az eredendő bűnt agyszüleménynek és ollyan dolognak tartyák, mellyet az ember tetszése szerint hihet, vagy nem hihet; holott, a’ mint szent Ágoston is vitattya, olly szükséges kinekkinek azt tudni, hogy a1 ki tagadgya, a' hitnek talpfalát fel akarja dúlni (L. V« e, Júlia. c. 2.). Valóban honnan is lett szükséges , hogy az Isten magát három személyéinek kinyilatkoztatta, mint az eredendő bűnből? minek a" megválté Fiú, és a’szentelő Lélek? minek a’ Kristus tanítása, és Anyaszentegyháza; minek a’ hét Szentségek, és az egyházi Elöljáróktól rcn- dellt jelképes vagy épületes szertartások; minek az egész keresztény Hit, ha nints eredendő bűn? Semmit sem hisz, a’ ki az eredendő bűnt nem hiszi, mellyet fundamento- mosan hinni kell a’ kereszténynek. De nem tsuda, hogy sok büszke, magában clbízott, nagyra vágyó embernek vis/.szatetszik a’ keresztény Hitnek ezen tősgyökeres ága- zatsya, melly az emberi kevélységet annyira lealázz t, mi- nekutánna az első ember Ádám is Istenhez hasonló lenni akarván, engedetíenkedett. Igazán Ádám fia, a’kinek az alázó eredendő bűn botlasztó kő, mellyen az engedelmesség is sérelmet szenved. Ezen mély sebet orvosolni akarván a’ második Adám Kristus, megalázta magát engedelmes lévén mi érettünk imind halálig (Filip. íí, 8.); de első és fő alku alatt azoktól is , kik igaz követői lenni akarnak, alázatosságot és engedelmességet kívánt: Jöjjetek úgy mond, hozzám , a’ kik munkálkodtok, és terhelve vagytok, ér én megnyugatlak titeket. Vegyétek reálok az én c’gámot, és tanullyatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szirti, és nyugodalmat találtok a’ lei- keiteknek (Mát. XI, 28, 29.). Mit kevélykedik azért a föld és hamu (Sirák X, 9.)? Megvetették a1 büszke Fa- rizaeusok Kristusnuk fundamentomos intését, azért semmi hasznát se látták az üdvösséghozó intézetének, midőn az alázatos szívű szegények az által boldogultak (Mát. XI, 25. Luk. IV, 18. VII, 22. Ján. V, 44. XII, 44.). Éhez tartsa magát, a’ ki Kristusnak igaz követője lenni akar, és tapasztalni fogja, hegy ahol bővelkedett a? bűn, fölöttébb bővelkedik a' kegyelem (Rom. V, 20.)* Amen.
