Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
84 gyelme , és az örök boldogságra érdemes volt, egy szóval újra legyen képes az ő végtzcJJyára az ember. 2-or A’ mi az embernek némelly elmulhatatlan kötelességeit illeti, az Isten önmagában is mint véghetetlen lö- kélletességű valóság, a’ világra nézve is mint annak teremtő és gondviselő ura , és minden jónak kútfeje , különösen pedig az embernek legkegyes; bb attya, legnagyobb jótevője , legszentebb törvényhozója, legkeményebb Ítélő bírója, legigazságosabb jutaímazója minden lehetséges tiszteletre, szeretetre, imádásra, engedelmességre, szolgálatra méltó; és kiváltképpen mi emberek, mint az Istennek legjelesebb teremtménnyel e’ földön, mint az ő képére alkotottak, a’ végtzéllyunkhoz képest is, tartozunk ezzel a’ tisztelettel, imádással, szolgálattal. Mivel tovább a fogantatásunktól fogva egész halálunkig tenger testi lelki jóra van szükségünk úgy, hogy a’ lélel maga minden jóknak talpfala, az ép test erő egészség, az elme és minden lelki tehetség, minden Iélekzet, minden morzsa kenyér, a’ ruhánknak minden szőre szála, a’ lakás, nevelés, miveledés, társal- kodás, polgári bátorság, hivatalbéli állapot, minden jóra, kivált az erköltsre, és azzal arányos boldogságra képes volt, minden jó gondolat, kívánság, szó, tselekedet 'sa" t. Isten’ ajándéka, mind ezeket nekünk tőle kérnünk és érdemelnünk, a’ mennyire pedig azokban részünk van, meghálálnunk kell. Megmeg mivel az eredeti bűnös voltunkon kívül, a’ miről nem tehetünk, számtalan személy szerint és tulajdon akaratunkból való, vagy másképp tseleke- detidó bűnöket elkövetünk, azokért az Isten igazságának eleget kell tennünk, külömben elkárhozunk. Kérdheti az ember, méltó is, kell is kérdeni: hol van az az ember, a’ ki tsupán tsak a’ maga részéröl is tudna ollyan tiszteletet , és imádást az Istennek bemutatni, melly az ő véghetetlen felségével arányos, vagy annyi érdemekkel birna, a’ mennyi a’ testi lelki jóknak megnyerésére, az elveiteknek meghálálására, vagy az elkövetett bűnöknek kipótolására szükséges ? Hát ha ezekre tsak a’ maga részéröl sein elégséges akárki, ki teszi meg ezeket az egész emberi nemzetért, melly Ádámtol fogva egész viiágvégezetig élt, él, és élni fog? Ha Ádám nem vétkezett, bennünket a’ végtzélunkra képtelenekké nem tett, eredeti ártatlanságunktól, az Istennek kegyelmétől, és barátságos társalko- dásátol meg nem fosztott volna, egészen más lett volna az Istennel való viszonyunk és sorsunk: de a’ mostani meg-
