Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
76 rülttnek írja, és hogy (III. IV.) egyedül tsak Kristus által üdvözölhet. Ezeknek talpokát az eredendő bűnben helyhezteti a’ következendő szavai szerint: A? mint egy ember altul jött be a’ világra oJ bűn , én a9 bűn által a halál: és úgy minden embereikre elhatott a halld, d kiben mindnyáján vétkeztek, Szent Pál a1 halált büntetésnek nézi; a’ büntetés pedig átszáll minden emberre még a’ kia gyermekre is; tehát a' bűn is, kétség kívül az eredendő. Minekutánna pedig hoszszabban szólloít volna Adám bűnének ártalmáról és Kristus által szerzett kegyelemről vagy igazulásrol, így fejezi be az értekezését: ÁJ mint uralkodott a bűn a’ halálra : úgy ai kegyelem is uralkodgyon az igazság által az örök életre a' mi Urunk Jesus Kristus úttal (V/); röviden: ValamintÁdám által mindnyáján bűnösök és kárhozatra méltók lettünk: úgy Kristus által mindnyáján igazulunk, és üdvözölünk. Véglire az Aiiyaszentegyház minden tidőben azt tanította, hogy Kristus minden emberért meghalt (Rom. Vili, 32. I ti m. II, 6.); .teliát a’ gyermekekért is: hogy a'Ke- resztség minden embernek szükséges; tehát a' gyermekeknek is (Ján. III, 5.); következendőképpen még a' gyermekek is bűnösök nem személyes vagy íselekedendő, hanem az eredendő bűn miatt. Az eredendő bűnről való tanítás olly állandó tanítása volt a’ szent Atyáknak (Justin. Dial. c. Tryph. Őrig. Horn. VIII. in Levit. Tertui. L. de anima c. 40. Cypr. ep. ad Fidum.és az Anya- szentegyháznak, hogy a’ kik az eredendő bűnt tagadták, mindenkor Eretnekeknek tartattak. Mind ezek után gondollyuk meg, ha lehet-é nagyobb okunk magunkról keveset tartani, magunkat szinte a' semmiségünknek porába megalázni, mint mikor eszünkbe jut, hogy már az Anyánk méhéhen , már az eredetünkben a’ végtzélunkra alkalmatlanok, az Isten ellen szegezettek, bűnösök, az ördögnek rabszolgái, és a’ kárhozatnak örökösei vagyunk; és az Istennek kegyelmére szükségünk van, ki egyedül tisztíthat meg; ki a’ kevélyeknek ellent- áll, és az alázatosoknak adgya a* malasztyát (Jak. IV, 6.)? Az első embereknek szomorú esete tegyen bennünket ví- gyázókká, hogy a1 hitegetők tsábítók meg ne vakítsanak. Mihelyest ingadozik bennünk a’ hit, azonnal hül a" szere, tét, megtuhad az engedelmesség, elszakadunk az Istentől, és a’ végtzélyunktol. Tartsuk az Isten szavához magunkat, és bátorságban lesz az üdvösségünk. Ámen.
