Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

77

51. Katokezis

Az emberi nemzetnek sorsa még sullyósdbb lesz kinekhinek személyes vagy tselekedendő bűnei

által.

Az ember akkor felel meg az ó végtzéilyának, mikor , minden tehetségét szünet nélkül erköltsi törvényekhez szabja; mivel ezt kivánnya az Istennek szentsége, melly minden tehetségünket erköltsi törvény alá vetette. Azonban a’ mint az érzeményesség az eredendő bűn által szer felett megerősödött, egyszer'smind hajlandóbb lett a1 rosz. ra mint a’ jóra, melly hajlandóság, mint más természetes nyavalya magában nem bűn ugyan, de minekutánna az indulatoknak hevétől, a’ külső tárgyaknak ingereitől, a’ gonosz példáktól, avagy egy szóval a’ késértetektöl meggyőzetvén, tudva és készakartva gyönyörködünk a’ roszban, annak elkövetésére határozzuk magunkat, akkor bűnt követünk el, melly az eredendőhöz képest, meílyet Adám követett el, személyes vagy közönségesebben tse- lekedendó bűnnek mondatik. így magyarázza ezt szent Jakab: Kiki késért etilt az n kívánságától elvonatván 3 és hit eget lelvén; azután a' kívánság, mikor fogad, hunt szül, a’ bűn pedig, mikor véghez megyen, halált nemzi ff, 14, 15.}. így kell érteni Kristus Újunknak szavait is : Szívből jönnek ki aJ gonosz gondolatok , gyilkosságok, házasságtörések , paráznaságok , lopások , hamis bizonyságok , káromlások ; ezek s a' 'mik megfért ezt étik az embert fMát. XY, 19, 20.}. A’ bűn tehát az erköltsi törvénynek , vagy , mivel minden erköltsi törvény az Istennek parantsolattya, az Isten törvénnyének tudva és készakartva való megszegése; mellynek gonoszsága ha nem is Isten ellen szegezett akaratban , de mindenkor és minden bizonnyal abban az indulatban , vagy lélekállapotban ál!, mellyel az ember az Istennek akarattyával nem gondol, azt a’ saját tselekedete’ és élete’ zsinórmértékének nem nézi, clhenyéii, megveti. Ebben az értelemben mondgya szent Pál, hogy a? testnek böltsessége fvagy is a’ roszra hajló érzeményesség} ellensége az Istennek, mert az Isten törvénnyének nem enged fRom. YIII , 7.}; ebben az értelemben nevezi ő minden bűnt test, vagy ó ember tsele- kedejcnek fGal. V, 19. Kol. III, 9.), megholt tseíekedet-