Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
71 Moy, I, 31.) : de a’jó es gonosz tudás fájának gyümöltse alig ha nem halálhozó, mérges, ’s éppen azért nern ennivaló volt; a1 miért az Isten, mikor a' ParaditsomotÁdám- nak birtoka alá adta, világosan meghagyta neki: A’ Para- ditsomnak minden fájáról egyél, de erről az egyről a’jó és gonosz tudás fájáról ne; kiilömben halállal halsz meg. Meglehet, hogy még többel is előre megintette, hogy mi rósz esik rajta, ha szót nem fogad. Úgy tselekedett az Isten, mint egy gondos atya, ki a’ veszedelemről meginti a’gyermekét. Hanem az irigy ördögnek eltürhetetlen volt az embernek boldogsága, tudta az isteni parantsolatot, valamint a’ gyümöltsnek erejét is; és kígyó képébe öltözvén, ezzel a’ kérdéssel támadta meg Évát: miért parantsolta meg nektek az Isten, hogy ne egyetek a’ paraditsomnak minden fájáról ? Éva ártatlanságában azt felelte: a’ fák gyümöltséböl, meilyek a’ paraditsomban vannak eszünk; de ennek a’ gyümöltséböl, melly a’ paraditsom közepén van, ennünk az Isten megtiltotta, kiilömben meghalunk. Erre az ördög: semmiképpen nem; inkább megnyílnak a' szemeitek, és lesztek mint az Istenek jó is gonosztudók. A’ tapasztalás nélkül való, és tsalni nem tudó Éva hitt az ördögnek; nem gyanított roszat a1 beszédgyében, és annál könnyebben vette az Isten parantsolattyát, hogy a‘ tiltott gyümöltsöt is szemre szépnek gyönyörűségesnek látta, és az ételre is jónak gondolta. Evett belőle; adott a' férjének is, és az is evett. Nem sokban múlt, hogy megnyiU tak a’ szemeik; de nem a’ mint gondolták. Látták a1 zítelenségeket, és szégyeníctték ; futottak egymástól, és fügefa levéllel takargatták magokat. Felébredt bennek a lelkiösméret is, és őket furdalni kezdte. Az Isten előtt már szégyenlették magokat rettegtek, és bujkáltak, kibeu mint kegyes Atyában az előtt gyönyörködteti. Hanem az Isten ezzel nem gondolván , azonnal feleletre kihítta először Ádárnot: Hói vagy? a1 mire Áriám : Uram hallottam a’ szavadat, és megijedtem; mert mezítelen vagyok; és elrejtettem magamat. Erre az Isten : ’S ki jelentette meg, hogy mezítelen vagy, hanem hogy ettél a’ fáról, mellyröl parantsoltam, hogy ne egyél ? Akkor Ádám: Az aszszony, kit társul adtál, adott a’ fáról, és ettem. Megint Évának: Miért tselekedted ezt? ki felele: A’ kígyó tsalt meg engem, es ettem. A kérdezés után mindgyárt mind a’ háromoiv. kimondta az Ítéletet. Először a’ kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott vagy minden állatok között, a’ mellyedeil jársz, és földet eszei életednek minden napjain. K'letw
